Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A vizsgálat

hogy az az ember, aki végső soron egy „műhiba" (elnézést e kifejezésért!) következtében meghalt, egy alávaló Gestapo-ügynök, egykori SS-katona,

300 fegyveres felkelő, ellenforradalmár volt, aki tisztességes dolgozókat terrorizált, az államunk és társadalmunk törvényes rendje ellen izgatott és szervezkedett, kommunisták, rendőrök, honvédtisztek és más becsületes elvtársak életére tört az ellenforradalom idején. Vagyis olyasvalaki volt, akiért nem kár, aki (és tizenegy társa) ellen egyébként is eljárás indult, s amely eljárás lefolytatását csak Halvachs halála akadályozta meg.

301 Nem kívánjuk teljes egészében idézni a jelentést már csak azért sem, mert a kihallgatási jegyzőkönyvek és rendőri jelentések szajkózásának tűnnek állításai, ám mégis fontosnak érezzük, hogy érzékeltessük néhány részlettel a prekoncepciót, s igazoljuk állításunkat, miszerint a szökésről és a Halvachs István haláláról szóló jelentés célja nem az esemény tárgyszerű leírása, hanem az áldozat befeketítésével mintegy a fizikai megsemmisítés jogos voltának Halvachs István soha nem volt SS-katona. 1936. január 21-én vonult be a Magyar Királyi Honvédséghez tényleges katonai szolgálatra a győri gyalogsághoz, ahol 1937. szeptember 20-ig szolgált írnoki beosztásban. Ezután leszerelt; legközelebb 1939. május 10-én hívták be. Komáromban és Székesfehérváron szolgált, továbbra is ímok volt a gyalogosoknál, hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1945. április l-ig, szakaszvezetői rangban. - Halvachs István 1951-ben kiállított katonakönyve, a szolgálat rövid leírása rovat alapján. Eredetije özvegy Halvachs Istvánné tulajdonában. - Halvachs ekkor hadifogságba esett Németország területén. A hadifogsága állomáshelyeit a mai napig az özvegyénél meglévő, alumíniumból készült (magyar) katonai evőcsészéjének, „csajkájának" oldalába karcolta dátumozva; ugyanezen középütt - mintegy magyar érzelmeinek bizonyságául - szintén a saját keze munkájával készült, a Szentkoronával díszített magyar címer vésete látható... (Megjegyezzük, hogy magyar állampolgárságú „népi német" egyének egy, a magyar és a náci német állam között 1942-ben létrejött egyezmény értelmében - önkéntes alapon - szolgálhattak az SS-ben. Ezek az emberek viszont ebben az esetben elvesztették magyar állampolgárságukat. Az SS-be való toborzásra először 1942-43-ban, majd sorozásra 1944-ben került sor főként a Volksbund tagjaiból. Ezek az emberek a háború után nem térhetek vissza Magyarországra. - E témáról lásd részletesen: Tilkovszky Lóránt: SS-toborzás Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1974.) 301 Mindez teljes összhangban állt a Kádár János által megfogalmazott pártvezetési kívánalmakkal, amelyek szerint mindazokat a „horthystákat, fasisztákat", akik aktivizálódtak a „néphatalommaF ' szemben októberben, „akik vették maguknak a bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni. (...) Ezeket az ítéleteket nem kell az újságban hozni." - Az MSZMP IB 1957. április 2-i ülése 7. napirendi pontjában elhangzott Kádár-hozzászólásból. A kiemelések tőlem, P. P. Idézi: Zinner Tibor: Az igazságszolgáltatás irányítása és az 1956-1963 közötti büntető igazságszolgáltatás. Sortüzek - 1956. III. jelentés, Történelmi Tényfeltáró Bizottság, 1996. 74. old. A továbbiakban: Zinner.