Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A vizsgálat

igazolása volt. Megítélésünk szerint a Horváth-féle összefoglaló egy esetleges Halvachs elleni tárgyaláson a vádirat alapjául szolgált volna. Nem lehetetlen az sem, hogy tulajdonképpen ezt a dokumentumot az ügy hivatalos lezárásának is szánták. Hogy ezen aktusra csak később került sor, az nem a rendőrségen múlott. Horváth tényként közli, hogy Halvachs azt állította magáról október 26-i beszédében, hogy„...ő a Gestapo [!] beszervezett embere, ügynöke volt, az oroszok elleni háborúban mint hős SS katona vette ki részét." (Ezekkel már a móri kihallgatásai során is meggyanúsították Halvachsot, de ezeket - mint azt láttuk - soha nem ismerte el, és soha senki és semmi nem igazolta, hogy valóban SS-katona illetve Gestapoügynök lett volna, mint ahogy azt sem, hogy a beszédében magáról ilyet állított volna). [Halvachs] „A Forradalmi Tanácsba beválasztatta magát..." Hogy a választás hogyan, mi módon zajlott le Klujber László országgyűlési képviselő, későbbi járási és Ferov István községi párttitkár közreműködésével, azt már láttuk... „...Bókodról és Oroszlányból szerzett be fegyvereket az ellenforradalmároktól.." Tudjuk a korábbiakból: a fegyvereket nem ő, hanem a honvédeket őrszolgálatra kivezényelt Gaál Mihály, illetve egy Kondora nevű tiszt adta a nemzetőrségnek. „November első napjaiban harminc főtől lapátokat és csákányokat szedett össze, hogy azokkal fogja a kommunistákkal a saját sírjukat megásatni, mielőtt kivégeznék őket." A szerszámok öszszeszedéséről egyetlen tanú sem tudott konkrétumot mondani, a kommunisták tervezett kivégzésének fikciója özvegy Vancsó Istvánné tanúvallomásában szerepelt, aki arról Ács Lajos disszidált személytől hallott 1957 januárjában. „November 4-e után nem hitte el, hogy a fasiszta jellegű mozgalmuknak vége, s ezért tovább folytatta ellenforradalmi tevékenységét." Hogy ez miben nyilvánult meg, nem tudjuk. Csak arról a telefonbeszélgetésről lehet szó, amelyben állítólag segítséget kért a móri rendőrségtől. Hogy az valójában hogyan történt, már ismerjük. (Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy Csesznák István, szintén volt tiszt, Horváth jelentése idején Halvachs halála ügyében érintett munkásőr, ment segíteni mintegy tíz emberével november 5-én a csak a móri rendőrök képzeletében létezett „kommunista banda elfogására". Csesznák mégsem került 1958-ban a vádlottak padjára a pusztavámi forradalmárok mellé. Hogy hova tartozott valójában, már tudjuk...)