Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
való találkozást, ha az országúton közeledve Halvachs Ferencékhez betér, mivel ez idő tájt még a kiértesítés vagy az eligazítás zajlott, de a személykocsival akkor már Mórra tartó rendőrök karjaiba futhatott volna. Ugyanakkor az A-telepet mindenképpen tanácsos volt elkerülnie, ahol a munkásőrök egy része lakott: pusztavámi volt cellatársaitól - és saját tapasztalatából is - jól tudhatta, kik azok, akik a „rendcsinálás" legaktívabb tagjai a faluban.) Szándéka egyértelműen az volt, hogy apósával találkozik a présházban. Joggal remélte, hogy ott találja Fett Ferencet, mert az gyakorta töltötte az éjszakát a szőlőben. Ám hiába óvatoskodott befelé a Császári utcán a szökevény, csalatkoznia kellett: szokásával ellentétben, apósa most nem volt a présházban! Miután az a terve, hogy tőle kér segítséget, kútba esett, mást kellett kitalálnia. A Császári és az Iskola utcát egy meredek domb választja el egymástól, ennek a nyugati oldalára szőlősorok futottak fel akkoriban is, a keleti felére pedig az Iskola (Bajcsy-Zsilinszky) utca páros számú házainak kertjei. így Fett bácsi szőleje majdnem kertszomszédos volt az Iskola utcai Leitner Pál portájával. A dombtetőt a két utcával közel párhuzamosan futó dülőút osztja ketté, amely a temető mellett halad el az Oszolok felé. Halvachs az apósa szőlejében felkapaszkodott a dülőútra, s aztán szép óvatosan leereszkedett a túloldali lejtőn, a kerten át, valószínűleg egyenesen Leitnerékhez. (A sötétben nehezebben tájékozódhatott, lehet, hogy először nem is ide, hanem az északi szomszédhoz jött le a kertből. 172 ) Nem volt véletlen ez a döntése sem: nemrégiben nősült ide Frank Pál, akkor huszonötesztendős fiatalember, akinek szülei a Kossuth utcában Halvachsék szomszédjai voltak. Lassan kovácsolódott tehát az új terv: ha Frankkal, akiben Halvachs teljesen megbízott, sikerül beszélnie, üzenhet feleségének, de inkább sógorának, aki akkor a közeli katolikus templom mögött lakott. Immáron tőlük akart segítséget, pénzt, élelmet, információt kapni. Az ugyanis világos volt számára az első pillanattól, hogy külföldre kell szöknie, ha biztonságban akar élni. Ezúttal szerencséje volt: a fiatal Frank Pált még az udvaron találta; hátul, a gazdasági épületek meg a szalmakazal mellett bajlódott az állatokkal, mert az aratási munkák elhúzódtak a határban. Ekkor körülbelül negyed tizenkettő lehetett már az idő. Halvachs halkan megszólította, ismerték egymást jól: röviden elmondta a fiatalembernek, mi és így ismeri az eseményt Varga Márton, az ő személyes közlése, 2002. október 26.
