Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Újra Móron

ganatosítását a hulla elszállítására vonatkozóan. Kb. 6 h-kor lakásomra távoztam, az ügyeletes tisztnek meghagytam, hogy [a] délelőtt folyamán munkába már nem jövök be, mert már két éjszaka egyfolytában nem aludtam."

269 Rostás főhadnagy szerint mindez a következők szerint történt: „Miközben intézkedtünk, hogy a helyi mentő készüljön fel, Csizmadia rendőr törzsőrmester elvtárs a tisztiőrsről értesített, hogy azonnal értesítsük dr. Pekket, mert Halvachs valószínű haldoklik. Mire Pekk doktorral az őrsre értünk, Halvachsban már élet nem volt az orvos véleménye szerint. Csak ezután tudtunk időt szerezni arra, hogy Pusztavámra kimenjünk, és a jelentésben [!] foglalt Halvachs elfogásának és megsérülésének körülményeit tisztázzuk."

270 Az eddigieket olvasva, meglehetősen zavaros, ellentmondásos kép alakul ki az emberben. Az érthető, hogy a rendőrségen bekövetkezett események résztvevői a saját szerepüket nem ítélhették meg objektíven, s az különösen nem várható el, hogy bármi terhelőt mondjanak önmagukra vonatkozóan. Egymás jelentéseit, vallomásait a történtekről ők nem láthatták, mi azonban - velük ellentétben - a különböző adatokat egybevethetjük, s remélhetőleg e módszerrel sikerül rekonstruálnunk, valójában mi és hogyan is történt, miután a ponyvás utasterű Skoda begördült az őrs udvarára! Amint tehát azt láttuk, Halvachs István halála a Mórra történt beszállítása után, 1957. július 10-én állt be a rendőrség tisztiőrsén, a teraszon, hajnali öt óra tizenöt perc körül. Több, mint két és fél órával azután, hogy az épület hátsó, az utcafrontról nem látható teraszára lefektették. A rendőrségre való beérkezés és a halál beállta között eltelt időben - bármilyen hihetetlen is - tulajdonképpen semmi érdemleges nem történt annak érdekében, hogy halála ne következzék be! Már az első pillanatban tudta mindegyik, az őrsön lévő rendőr, hogy Halvachs állapota súlyos, életveszélyes (ezt a jelentésekben maguk írták le), ezért megtették, ami adott esetben elvárható volt tőlük: értesítették az illetékes elöljárót, vagyis az ügyeletes tisztet, s jelentették, hogy orvosra, kórházi ellátásra van szükség. Sárvári szintén megtette, ami ilyen esetben kötelessége, azaz értesítette a parancsnokát, Mező Béla rendőrkapitányt (kocsit küldött érte), illetve - állítása szerint - azonnal Mező Béla jelentése, 1957. július 10. - In: Zecher. 270

Rostás Lajos jelentése, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai. A kiemelés tőlem, P.P.