Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Újra Móron

mentőt rendelt Budapestről, a rabkórházból. Ez utóbbi intézkedésével kapcsolatban azonban felmerül két kérdés. Az első, hogy tényleg azonnal hívta-e a budapesti Mosonyi utcai rabkórházat a K-vonalon (ami egyúttal azt is jelenti, hogy ezzel a megyei ügyeletes, akin keresztül le lehetett a hívást bonyolítani, előbb tudott arról, hogy a móri őrsön botrány van kialakulóban, mint a helyben lakó járási rendőrkapitány), mert ha igen, akkor azt is tudhatta, hogy a rabkórházi mentő nem fog jönni! Vagyis Mező Bélának rögtön, a beérkezésekor megtelefonálhatta volna az őrsre, hogy a központ javaslata, vagy inkább utasítása szerint a helyi mentőt kell kihívni. A második kérdés az, amennyiben Sárvári főhadnagy az előbbiek szerint járt el, vajon a budapesti információ birtokában nem kellett volna-e azonnal a tisztiőrstől gyalog is csak alig két és fél percnyire lévő móri, azaz helyben lévő, rögtön bevethető mentőautót is kihívnia? Ezt a kérdést akkor is fel kell tennünk, ha tudjuk, hogy Sárvári ezen az éjszakán nem is látta Halvachsot, saját szemével nem győződött meg arról, hogy alárendeltjei a fogoly állapotával kapcsolatban igazat állítanak-e vagy sem. (Az ügyeletes tiszt nem hagyhatta el a szolgálati helyét még ilyen esetben sem!) Az egyértelmű, hogy a „botránygyanús" eset napvilágra kerülését eleve, mindenképpen el akarta kerülni, feltétlenül ügyelve arra is, hogy az - ha mégis bekövetkeznék - ne az ő szolgálati mulasztása vagy hibás intézkedése miatt történjék. Ugyanakkor azt is megjegyezzük, hogy Mező is, Sárvári is önmagának tulajdonítja a mentő kihívását a jelentésében. (Mező a jelentését még 10-én délután írta meg, Sárvári csak 11-én, mivel 10-én reggeltől szabadnapos volt; ennek ellenére biztos, hogy ő sem ismerhette a saját jelentésének megírása előtt a másikét.) Megkíséreljük megválaszolni a kérdéseket. Az elsőre nemmel kell felelnünk, megítélésünk szerint Sárvári mindenképpen megvárta parancsnoka beérkezését, s ezzel a fogoly beérkezésétől számítva eltelt fél óra. A másodikra adott válaszunk igen. Ha az ügyeletes tiszt mindazt tudta, ami állítása alapján feltételezhető, akkor legkésőbb az orvos és a kapitány megérkezésének idejére kivonult volna a helyi mentőkocsi. Mivel nem ez történt, alapos okunk van azt állítani, hogy csak az orvos döntése nyomán került sor a budapesti mentőközpont értesítésére. Miután Mező főhadnagy három órakor érkezett meg az őrsre, néhánypercnyi tájékozódás után határozott. Elküldte a napost az orvosért, aki - kalkulálva a kétszer hat és fél perces gyalogúttal, az orvos felébresztésével és felkészülésével - legkorábban fél négykor érkezett meg