Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
Újra Móron
fogdába, az nyilvánvaló: azt sem Halvachs állapota, sem a fogdakörülmények nem tették lehetővé, a többi őrizetes valószínű reakcióit nem is említve... így hát Halvachsot egy szőnyegdarabra fektették, a terasz kövezetére. A sokat tapasztalt őrsparancsnok-helyettes nem kérdezett semmit, Denke inkább csak a látványtól meglepődött Krauzernek mondta, mintegy magyarázatképpen: „Ez a bitang még onnand [!] is meg akart szökni, még szemben [!] is szállt a munkásőrökkel!" Az áldozat beszállításáról illetve a továbbiakról Krauzert is megkérdezték, szerinte miután felvitték a lépcsőn, „lefektettük egy szőnyeg darabra [!] és orvost hívtunk hozzá, mivel látszott rajta, hogy rosszul érzi magát"! 254 A kapitányságra „...kb. 2 ó. 30 p.-kor Csizmadia János rendőr törzsőrmester elvtárs jelentette, hogy Halvachs Istvánt beszállították és sújos [sic!] egészségi állapotban van, orvosi és kórházi ellátásra szorul" - írja az ügyeletes tiszt másnapi jelentésében. 255 Sárvári tehát tudomásul vette az őrsparancsnok-helyettes jelentését, és rögtön utasította Csizmadiát, hogy küldje el a személykocsit Mező Béla rendőrkapitányért a „Pisch téren" lévő szolgálati lakására. (Ez a Budai Nagy Antal tér és a Kossuth utca sarkán álló ház később, 1960 körül rendőrőrsként működött rövid ideig, Mező addigra az Árki utcába költözött.) Egyúttal azonnal berendeltette vele a bűnügyi alosztály vezetőjét, Rostás Lajos nyomozó főhadnagyot is, hiszen Csizmadia jelentése alapján az egyértelmű volt, hogy az esetet azonnal ki kell vizsgálni, az intézkedés halasztást nem tűrhet! Sárvári képzett rendőrként, szakszerűen járt el most is, az ilyenkor érvényes előírás szerint. Mint írta, „Én mai behívatta Mező Béla a rendőrségre. Tamás az éppen az őrs pihenőjében tartózkodó tisztnél jelentkezett is. A rendőrkapitány a priccsen feküdt, s önvédelmi fegyverével, egy szép markolatú, kis méretű pisztollyal játszott, azt az egyik ujján forgatta. Ekkor „tréfásan" megfenyegette Tamást, mondván, hogy „ha nem viseli magát rendesen, oda kerül (s a hosszúkás asztalra mutatott), ahol a Halvachs is feküdt; egyik végén lelógott a feje, a másikon meg a lába." Természetesen nem zárható ki, hogy - az orvos kérésére - a súlyosan sérült Halvachsot egy, az épületből kihozott asztalra fektették legalább a vizsgálat idejére, bár erről Krauzer Vilmos beszélgetéseink során nem tett említést; de arra is gondolhatunk, hogy ezúttal Mező nem Halvachs István halálának körülményeire célzott, hanem egy esetleges korábbi megveretésének színhelyére, ugyanis Halvachs haláláról - miután azt minden módon el akarták ködösíteni - a legutóbbi időkig még beszélni sem volt ajánlott. Ehhez bizonyára Mező is tartotta magát... 254 Krauzer Vilmos jelentése, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai. A kiemelések tőlem, P.P. 255 Sárvári János jelentése, 1957. július 11.-U.o.
