Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Újra Móron

pedig [azaz: ezzel egyidőben!] K vonalon keresztül Budapestről kértem a rabkórházból a mentőkocsi útbaindítását. A rabkórházban a kérésemet elutasították azzal, hogy jelenleg mentőkocsi rendelkezésükre nem áll."

256 A jelentést olvasva, mindez gördülékenyen, szinte percek alatt zajlott le; úgy sejthetnénk, hogy minden a legnagyobb rendben történt: mire az orvos, a rendőrkapitány és a bűnügyi alosztályvezető beérkezett az őrsre, azt is tudni lehetett, hogy a rabkórházi mentőautó nem tud jönni, más megoldáshoz kell folyamodni. Csakhogy az események más irányt vettek... Denke József feltehetőleg a szolgálati kocsival ment Mező Béla rendőrkapitányért, akit 2 óra 45 perckor keltett fel. Röviden elmondta, mi történt az őrizetessel, s közölte Mezővel azt is, hogy a beszállított Halvachs „életveszélyes állapotban van". A két rendőr 3 órakor ért vissza a tisztiőrsre, „ahol - mint Mező írja - Halvachs Istvánt földön fekve találtam. Rajta külső sérülés nyoma volt tapasztalható, intézkedtem, hogy dr. Pekk Miklós orvos vizsgálja meg."

257 „Dr. Pekk Miklós - írja Rostás - Mór község egyik körzetének orvosa /aki általában a rendőrségnek szükséges vizsgálatokat szokta megejteni/ be lett hívatva Halvachs állapotának megvizsgálása [!] végett." 5 A közelben, a Táncsics és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán lakó doktorért, aki korábban honvéd orvosként is teljesített szolgálatot, Krauzer Vilmost küldték el. Az orvos körülbelül huszonöt, harminc perc múlva, tehát fél négy körül ért a tisztiőrsre. Megvizsgálta a félájult férfit a teraszon, miközben próbált vele kapcsolatot teremteni. Bár pontos diagnózist nem tudott felállítani, az nyilvánvaló volt a számára, hogy feltétlenül kórházba kell vinni Halvachsot, mert az állapota válságossá válhat. Addig is, amíg az elszállítás megtörténik, két injekciót adott a sérültnek. Az világos volt, hogy a sérülések bántalmazásból erednek, hiszen a jellegzetes nyomok erre utalnak. Természetesen azt is joggal feltételezhetjük, hogy - mivel az orvos látott már el ilyen jellegű sérülteket az elmúlt időszakban - Mező tájékoztatta őt nagy vonalakban arról, hogy mi történt. Nyilvánvaló módon ez nem közönséges bűncselekmény volt, Az úgynevezett „K"-, vagy közvetlen vonal sem volt éppen gyors, ráadásul a megyei főkapitányságon keresztül lehetett kapcsoltatni Budapestet, így perceket vehetett igénybe, mire a kívánt kapcsolás létrejött a hívó és a hívott fél között. 257 Mező Béla jelentése, 1957. július 10. - In: Zecher. A rendőrkapitány visszafogott megfogalmazása a sérült állapotáról legalábbis cinikusnak mondható... 258 Rostás Lajos jelentése, 1957. július 10. - FML Brazik és tsai.