Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

és hangja csak tovább hergelte a pribékeket, s amikor az dühében, fájdalmában ellenszegülni próbált, majd ki akart előlük ugrani a szoba ajtaján, balszerencséjére éppen belépett a riadóról lekésett Lebocz József munkásőr, akinek a homloka minden bizonnyal a kivágódó ajtótól megsérült. Hogy Lebocz a helyzetet rögtön átlátta-e, vagy reflex-szerűen ütött azonnal géppisztolyával, nem tudni. (Mindenesetre sejthette, hogy milyen jelenetre érkezik, hiszen nem volt nehéz dolga, hogy a fény és a hangok alapján azonnal odataláljon az udvarra néző titkári irodába, vagy az esetleg tényleg kint tartózkodó Bodritól tájékozódjék a dolgok állásáról.) Ugyanakkor egy pillanatra felidézzük Homoki e jelenetre vonatkozó, már említett vallomás-részletét, amely szerint „amikor [a foglyot] az előtérbe vittük, akkor is ki akart törni, és az egyik munkásőr az ajtót hirtelen odacsapta" - vélhetően Halvachshoz. Ám az is lehet, hogy mindez nem pontosan így és ekkor történt! Lehet, hogy ez a jelenet azonos a Lebocz belépésekor lezajlottal, s az ajtót még csak nem is Halvachs vágta - ráadásul véletlenül - Lebocz homlokához, hanem az egyik kollégája? Örök kérdés marad ez is... Halvachs állítólagos támadása, vagy szökési kísérlete tehát valójában a további ütlegek, a fájdalom elől való menekülés volt! Az addig háromvagy négy- (öt-?) fős verőbrigád a futárok beérkezése után, illetve Lebocz megjelenésével újabb taggal bővült. Amikor a helyiségbe lépő Moór azt állítja, hogy látta, amint az őrizetbe vett ember megtámadta az idősebb, tehát támogatást érdemlő Leboczot, megítélésünk szerint valótlanságot állít. Azért teszi ezt, mert a támadásról, illetve a szökési próbálkozásokról szóló mesét neki mint tényt tálalják a brigantik, ő pedig célszerűnek tartotta nem kételkedni abban. (Itt jegyezzük meg, hogy az esetet nem sokkal követően beérkező Csesznák kérdésére is azt adja elő a véres arcú Lebocz, hogy „...ez a csirkefogó meg akart szökni, nekem ugrott."

237 (Azaz ütésről itt sem volt szó!) Valószínűsíthető, hogy Moór másodpercekkel Lebocz után érkezett, s a dulakodásba bekapcsolódva, puszta kézzel maga is Halvachsnak esett, aki a rendőr kezét le akarta fogni. A karóraszíja a huzakodásban leszakadt, így esett a földre az óra, amelynek az üvege eltört. Ez Moórt feldühítette, s ekkor csattant el az általa is elismert egy, mások (például Vancsó) szerint két pofon Halvachs arcán... Eközben sorra érkeztek be az addig távollévők, előbb Csesznák és Kovács, majd a többiek, akik bekapcsolódtak Halvachs „megrendszabályozásába". Hogy Gaál MiCsesznák István vallomása, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai.