Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
hály, a volt honvédtiszt mikor érkezett a községházára, nem tudni, s bár meglehet, hogy a többiekhez képest későn jött, annál intenzívebben vette ki részét a bántalmazásból! Bodri Imre 2002 novemberében is határozottan állította, hogy Halvachs meg verésében élen járt Homoki József és Gaál Mihály, akik a három gesztenyefánál pofozták illetve ütötték a foglyot. 239 E három fa közül egy még 2003 májusában is állt a volt tanácsháza udvarán, a szomszédos ház tövében. Ide, erre a helyre engedték ki a foglyot, hogy szükségét elvégezhesse kikéretőzését követően. Ezek a fák legalább 10-15 méteres távolságra voltak attól a kerítéstől, amelyen Lebocz szerint a szükségét végző [!] őrizetes át akart ugrani, és ezt ő csak a géppisztollyal való leütésével tudta megakadályozni. Mindezt akkor, amikor legalább hatan [!] fogták Halvachsot körül: Lebocz, Homoki, Kovács, Brázik, Csesznák és Gaál... Nem kerülhető meg e fák állítólagos szerepe a Halvachs István halálát követően kialakult legendáriumban. Ma már kideríthetetlen a forrása annak a hitelt érdemlően nem bizonyítható állításnak, mely szerint a megkínzott, összevert férfit egy lánccal az egyik gesztenyefához kikötötték, s ott folytatódott az ütlegelése; majd amikor kínjában inni kért, 40 Bodri Imre felesége a lakásukból forró vizet hozott, s azt - Homoki József 2002. december 30-án még azt állította, hogy ő maga nem vett részt az elfogásban, csak a bekísérésben, a régi pékségtől a községházáig. Amikor a fogolylyal a tanácsházhoz értek, a bejáratnál Halvachsot átadták a már ott lévő Gaál Mihálynak. Arról, hogy bent mi történt a továbbiakban, fogalma sincs! (Ezek szerint abban viszont biztos, hogy valaminek történnie kellett!) Ők, mármint a munkásőrök a fogoly átadása után - emlékezete szerint - szétszéledtek. (A fogoly átadása - mint azt látni fogjuk - később és másnak történt...) Homoki József memóriája szelektív, hiszen eleinte azt is állította, hogy nem tudja, ki az a Halvachs István, arra viszont határozottan „emlékezett", hogy akkor a parancsnok nem Brázik Imre volt, hanem Gaál. Úgy gondoljuk, hogy e jelenségnek kézenfekvő a magyarázata; jelesül az, hogy a katonai múlttal és politikai elkötelezettséggel is rendelkező Gaál valóban parancsnok volt, csak nem a munkásőrszakaszban, hanem az elődjének tekinthető pufajkás alakulatnál! Az sem zárható ki teljes egészében, hogy Homoki memóriája azért rögzítette Gaált parancsnokként, mert ha de iure nem is volt az, értelmi szerzője lehetett a későbbieknek... Ami viszont tény: Gaál a megérkezését követően minden kétséget kizáróan részt vett a tanácsházán Halvachs István halálra ütlegelésében. 239 Bodri Imre személyes közlése, 2002. november 5. 240 Homoki József emlékezete szerint Halvachs valóban szomjazott, s inni kért, erre ő azt felelte neki, ha inni akar, ott a kút, húzzon magának vizet, s igyék. Halvachs húzott is [!] vizet, s ivott a vödörből. Áfához azonban Homoki szerint nem kötözték oda, s forró vizet sem kapott senkitől. Miután Halvachs ivott, egy sámlira ültették, majd Gaál és Lebocz csizmával, bakanccsal megrugdalták. - Homoki József személyes közlése,
