Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

lyi szakszervezetet is. Tulajdonképpen a munkástanács működésének ellenőrzése lett a feladata, gyűléseit a római katolikus iskolában tartotta. Vereb monográfusa mindezek ellenére felmenti a település lakóit: „Ide azonban hiába küldtek rendeleteket, azokat nem hajtották végre, hanem a munkástanács egyszerűen az aktákat eldugta." A világháborútól és forradalmaktól gyötört gazdasági-pénzügyi viszonyokra jellemző, hogy az 1918. január 22-én lezajlott közgyűlésén a verebi képviselő-testület a szülésznő részére „a mostani nagy drágasági viszonyok [értsd: pénzromlás] javulásáig, évi 60 korona drágasági pótdíjat" szavazott meg. A helyi szerv törvényességi felügyeletét ellátó vármegyei törvényhatósági bizottság a döntést csupán a következő év októberében hagyta jóvá. 1919. január elsejei hatállyal a „bábaaszszony" illetményét és pótlékát 180-180 koronában, a kisbíróét pedig háromszáz, illetve száz koronában, a községi jegyző pótdíját 1920. július 31-től ezer koronában állapították meg. A súlyos gazdasági problémák odáig vezettek, hogy a verebi elöljáróság „a viszonyok javulásáig" még a községi faiskola megszüntetését is tervbe vette. A törvényhatósági bizottság azonban elutasította az 1918. október 5-én megfogalmazott kérést, s a települést a „fontos gazdasági érdekekre" való tekintettel további fenntartására kötelezte. A magyar hagyományoktól idegen, szovjet mintájú államberendezkedés megteremtésére irányuló, hamvábaholt kísérlet kudarcát követő fejetlenségből Horthy Miklós, a Magyar Nemzeti Hadsereg fővezére mutatta meg a kivezető utat. A román hadsereg fővárosi „kitakarodását" követően, novemberben a későbbi kormányzó a nemzeti hadsereg élén bevonult a fővárosba, s „tetemre hívta a vörös rongyokba öltözködött, bűnös várost". Előtte azonban „Vereb sem kerülhette el a [román] megszállás szégyenét." Szeptemberben három napig tartották megszállás alatt, miközben hat szekér szénát, tojást és baromfit rekviráltak a falu lakóitól. A nemzeti hadsereg bevonulásával kezdetét vette a Szent István-i birodalom talpraállítását megcélzó, egy keresztény-nemzeti elveken alapuló állam alapköveinek letétele. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum (1920. június 4.) kilátástalan politikai és gazdasági helyzetet teremtett. Magyarország területe - Horvátországgal együtt - 325 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre zsugorodott, lakossága 20,8 millióról 7,5 millióra apadt. Több mint 3,2 millió magyart szakítottak el az anyaországtól. A békediktátum aláírásakor - a tiltakozás jeléül - az ország valamennyi templomában megkondultak a harangok, az ország engesztelhetetlen gyászba borult. A zárt gazdasági egységet képező monarchia felbomlásával elkeseredett küzdelem kezdődött a túlélésért. A földműveléssel foglalkozó társadalmi rétegek alapvető törekvése az 1920-ban megindult földkérdés rendezése és a földosztás megvalósítása volt. Teleki Pál miniszterelnök (1920-1921) kormá-