Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

Vereb megfélemlített lakói a zűrzavaros időidben elsősorban a frontról hazatért katonáktól és a Budapestre járó munkásoktól értesülhettek az eseményekről. Verébre a fővárosból hazatért Szabó Gábor hozott első alkalommal híreket. Látva a kormány tétovázását és a bizonytalanságot, „az emberek ösztönszerűleg érezték, hogy egymás védelmére lesz szükségük", s határozott lépések megtételére szánták el magukat: 1918. november 9-én megalakult a helyi nemzeti tanács és a 42 tagú polgárőrség. A közrend biztosításának érdekében pedig a helyi kocsmát is bezáratták. A képviselő-testület folytatta munkáját, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy elkezdődött a település lakóinak felfegyverzése: 1919. január 14—i döntésével a mezőőröket „hosszúcsövű" lőfegyverekkel, majd forgópisztolyokkal látták el. Két nappal a kommunisták és szociáldemokraták „összeborulása" előtt, március 19-én a verebi nemzeti tanácsból megalakították a munkástanácsot. A fővárosi polgári forradalmat (1918. október) követően a tényleges hatalom a Forradalmi Kormányzótanács kezében összpontosult: irányította az állam működését, politikai, gazdasági és társadalmi rendszerét. Megszüntették az évszázados vármegyei, városi, községi önkormányzati testületeket, s ezzel nagyjából párhuzamosan valamennyi közigazgatási egységben megalakultak a direktóriumok, az új helyi hatalmi szervek. Vereben ez a folyamat késedelmet szenvedett, ám március 30-án már egy új rendszer direktóriumi és munkástanácstagjait választották meg. A munkástanács tagjai Jezernicky Zoltán, Kis Cz. Lajos, Kása József, Simon József, Erdélyi Pál, Nyolczas József, Homán János, Kiss A. Péter, Röhlich Lipót, Kis. V. János, Somogyi János, Kis Cz. Márton, Varjas Gyula, Hetesi András és Kis V. Lajos, a direktórium tagjai Kiss Cz. Lajos asztalos, bíró, Kis V. János pénztáros és Kis Cz. Márton nyugalmazott postaaltiszt, közélelmezési biztos lettek. Az újólag megválasztott testületek tagjai; iparosok, mezőgazdasági munkások, kisgazdák és értelmiségiek valójában nem a munkások hatalmát testesítette meg és érdekeit képviselte, hanem egy parancsuralmi rendszernek voltak végrehajtói. A közellátás akadozott, enyhítésére Verebi Végh Endrétől foglaltak le hízott sertéseket. Az elosztást Ganzler Antal irányította. Az alakuló Vörös Hadseregbe a községből egyedül az 1950-es években párttitkári funkciót betöltő Borissza János jelentkezett. Államosították a felekezeti iskolákat, a kastély „társadalmasítása" azonban nem történt meg. Szabó Károly, Szabó Gábor, Mikodi István és más, „nincstelenek" lakásigényét is elutasította Verebi Végh Endre és Kiss Asztalos Lajos nagygazda. Földes Ferenc oly módon emlékezett vissza a vörös diktatúra időszakára, hogy „semmiféle idegen elemet nem engedtek be a faluba". Mivel azonban szükségessé vált a „minduntalan felmutatni kért szakszervezeti igazolványok miatt": Balogh Sándor cipész és Erdélyi Pál vezetésével megalakították a he-