Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

nyörű kertjével s a benne lakók határtalan jóságával úgy él minden ismerőik lelkében, mint egy nemes a rideg prózai valóság robotolása közt. Mikor tavaly betöltötte a századik életévét, a mi jóságos püspökünk [Prohászka Ottokár] a nagy napot ünnepnappá avatta. A két kiváló lélek nagyon megértette és kölcsönösen nagyrabecsülték egymást. Megyéspüspökünk kápolnává avatta a nagytermet, a jó öreg úr példás keresztény áhitattal meggyónt és megáldozott. Mikor ismerősei és tisztelői üdvözölték, boldogan és ez ősz pátriárka bölcsességével átszőtt tanításban szólott hozzájuk, hogy a gyarló, múló embernek milyen kötelességei vannak az örök élet Istenével szemben. Akkor gyengült már testében, a lelke azonban teljes erejében tündökölt. A múlt időkről csodálatos élénkséggel beszélgetett, a jelen azonban szintén érdekelte, a háborúról, politikáról mindent tudni akart, sőt gazdasága ügyeit is maga vezette. Szinte azt kellett gondolni, hogy a halál kifelejtette őt számadásai közül. Szellemileg erőtlenedni öt héttel ezelőtt kezdett. Megyéspüspökünk akkor ellátta a haldoklók szentségével. Az a napja ismét a lelki fényesség és öntudat napja volt. Mintha az Isten meg akarta volna jutalmazni azt a sok-sok jót, amit egész életében gyakorolt. Utána azonban rohamosan fogyott, táplálkozni nem volt képes, s a gondolatok logikai kapcsolatát nem találta már meg. Napok óta csendesen haldoklott. Papp Lajos plébános vasárnap reggel ellátta a vallás utolsó erejével s reggel 8 órakor szépen csendesen elaludt." Földi maradványait a verebi kastélykert pálmaházában ravatalozták fel, temetésére június 19-én került sor. A gyászoló családtagok, a verebiek és gróf Károlyi József főispán részvételével lezajlott gyászszertartást Prohászka Ottokár végezte. Miután megadták a végtisztességet, a helyi férfiak vállukra vették a koporsót, s végső útjára kísérték, a családi sírkertbe. Az engesztelő szentmisét a következő nap délelőttjén a verebi római katolikus templomban és a Vas vármegyei Jakfán tartották. 1918 nyarán, kora őszén a háború menetében döntő változások következtek be: a német hadsereg a nyugati fronton összeomlott, az olasz erők a Piávénál áttörték az osztrák-magyar védelmi vonalat, Bécsben és Budapesten forradalmi megmozdulásokra került sor. IV. Károly (1916-1918) uralkodó és József Ágost főherceg háborúból való kiugrási törekvései nem jártak sikerrel, a monarchia sorsa megpecsételődött. A kedvezőtlen külpolitikai helyzetet tovább súlyosbította a belpolitikai; az őszirózsás forradalom által életre hívott „demokratikus" rendszer tehetségtelen vezetői nem tudták kezelni a válsághelyzetet. Tevékenységüknek is köszönhetően megkezdődött Magyarország gyakorlati feldarabolása, teret adva a „szemtelen" kommunistáknak, akik élve a történelmi pillanattal, 1919. március 21-én kikiáltották a tanácsköztársaságot. Ezzel az 1919. augusztus elsejéig terjedő időszakra egy szovjet típusú, „proletárnak" hazudott, vörös diktatúra valósult meg. 79