Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

ÉVSZÁZADNYI BIZODALOM AZ ŐSI ERÉNYBEN „Aztán gyászos sötétség borult az országra. A Bach-korszak egyhangú napjai alatt mintha megszűnt volna a magyar nemzeti élet virulása. A földhöz tapadt nép élte a maga életét hangtalanul, de abban a biztos hitben, hogy elmúlik a vihar felette" - szőtte tovább Vereb szabadságharc leverését követő történetét Földes Ferenc. Vereb népe évtizedek múltával is őrizte a forradalom és szabadságharc emlékét. Különösen a földművesek között élt elevenen a jobbágyfelszabadítás: 1848 tavaszán önállóan gazdálkodó, szabad parasztokká váltak, a haza politikai társadalmába beemelt polgárai lettek. Az 1849 augusztusától kiépülő önkényuralmi rendszer nem kerülhette meg a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtását; a szabad paraszti birtoktestek pontos kimérését, telekkönyvezését, a polgári tulajdonnak a mezőgazdasági ingatlanokra történő kiterjesztését. Vereb e szempontból a földesúr, Verebi Végh János akaratából kivételezett helyzetben volt. A tegnapi jobbágyok és az uradalom között nem került sor évekig tartó pereskedésre, békés egyezséggel zárták le az úrbéres viszonyokat. Utaltunk rá; az úrbéri legelőelkülönítés folyamatának nemcsak papírra és térképre vetítése, hanem gyakorlati megvalósítása is lezajlott az 1830-as évek második felében, s az úrbéri állományhoz nem tartozó szőlőket is megváltás nélkül átadta a földesúr az azt megművelőknek. A 3868 katasztrális hold kiterjedésű verebi határ birtokviszonyainak megszilárdulását bizonyítja a polgári korszak első, általános, 1850-ben elkészített határleírása is. (Vereb adóközség 1850. évi határleírását lásd a Függelék X-ben.) A határrendezés és a földbirtokviszonyok minden kétséget kizáró tisztázása a földterület legoptimálisabb kihasználását szolgálta; a szétszórt birtoktestek összesítésével, a tagosítással, a közös használatú területek elkülönítésével, a községi utak, valamint a határban előforduló patakok és állóvizek szabályozásával. A rendezett birtokviszonyok létjogosultságát igazolta, hogy a birtok jövedelme rendszerint húsz-harminc, telekértéke nyolcvan-száz százalékkal emelkedett. Az adóközség határának körüljárását követően a „mívelési ágak meghatározásának jegy-