Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

lattartás is kifizetődött. A parasztság önállósult, a birtokos kezében a volt majorsági földek maradtak. Megújult lendületet kapott mind a földesúr kezelésében lévő, mind az úrbéres birkatenyésztés: „a verebi határon néha 3000-nél is több juh legelészett". Az uradalom gazdasági magatartása - a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével - a XIX. századra tehát döntően megváltozott. A majorsági földterületek bővítésével növekedett a telkes jobbágyok és a zsellérek száma, az 1768. évi urbáriumban rögzített arányok a jobbágyfelszabadításig (1848) alapvetően nem módosultak. Az egyre inkább bizonytalanabbá váló földművelés visszaszorulásával gyarapodott a kézművesek száma. A kedvezőtlennek tűnő folyamatok ellenére a XIX. század első fele a gazdasági gyarapodás korszaka Vereben is. A XVII. század vészkorszakát követően, csaknem két évszázad leforgása alatt többszörösére növekedett az adózó családfők és általában a népesség lélekszáma is. Fényes Elek így summázta a forradalom hajnalán a Verébről alkotott képet: „Ékesíti Végh Ignácz földesuraság szép kastélya s kert[j]e. Mióta a jobbágytelkek szabályoztattak, a nép vagyonossága szembetűnőleg növekszik, az uraság pedig juhainak nemesítését nagy tökélyre vitte." A polgári forradalom és az azt követő nemzeti függetlenségi háború időszakában Vereb lakossága több esetben is kivette részét a szabadságharc küzdelmeiből, de természetesen nem hagyhatták érintetlenül a társadalmi átalakulás problémái sem, tavasszal megindultak a parasztmozgalmak. Az 1848. március 15-ét követő hetekben az úrbéres népesség azt remélte, hogy szerződésekben foglalt kötelezettségeik alól mentesülnek. Vereb, Bicske és a váli uradalom birtokosai elengedték, nem követelték a „gyűlölt robotnapokat". Eltörlése egyébként még a törvényjavaslat szentesítését megelőzően vármegyeszerte általánossá lett, a földbirtokosokat a parasztmozgalmaktól való félelem tartotta vissza az erőszak alkalmazásától. Verebi Végh János (1817-1918) „azok közé a főurak közé tartozott - emlékezett a forradalomról Földes Ferenc - akik belátták, hogy a jobbágyságot minél előbb meg kell szüntetni. Mihelyt híre jött a márciusi nagy eseményeknek, összegyűlt a nép a községházán és mámoros lelkesedésében a következő határozatot írta jegyzőkönyvbe: Nagy nap virradt közénk! Ma szabadok lettünk! Örömtől túlcsorduló szívvel hálát mondunk a haza törvényhozóinak, hogy boldogságunkat szívükön hordozva sorsunk felett így rendelkeztek. Fogadjuk a haza színe előtt, hogy felfogván a szent szabadság szellemét, hű polgárok leszünk! Életet és vagyont a hazáért áldozni készek. Hálát mondunk volt földesurunknak, [Verebi] Végh János úrnak, ki iránt eddig forró szeretetünk a lelkesedés fokára hágott! ő hirdette köztünk elsőnek a szabadság igéjét. Ily példáit látjuk igaz barátságának. Kezeit szorítva kértük: maradjon ezentúl is köztünk, legyen atyai tanácsadónk. E nagy ünnepet Istenhez fordulva imával fejeztük be. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Felszólítunk