Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

Az 1715. évi összeírás hűen tükrözi a sokat szenvedett település társadalmi változásait; a 45 család közül csupán 17 rendelkezett egy-egy egész telekkel, mellettük 18 fél és négy negyed telken gazdálkodott 22 házas és hat ház nélküli zsellér. (Az adózó családfők 1715. évi összeírását lásd a Függelék V-ben.) A két nyomásban művelt szántóföldek területe valamivel több mint 414 pozsonyi méró', legelője szűkös és nem elegendő. Szőleje hetven és fél kapás, amelyről 1710-ben 231, 1711-ben pedig csupán 64 és fél urna bor a termés gyümölcse. Egy pozsonyi mérő őszi és tavaszi vetés alá való mag általában négyszeres, azaz negyedmázsányi terméseredményt hozott. Öt esztendővel később sem változtak a possessio kilátásai, inkább romlottak; az összeírt 27 családból nyolc jobbágy egész, a 19 házas zsellérből hét fél, nyolc negyed, négy pedig nyolcad telken (összesen 14 egész telken), de már 502 pozsonyi mérős, kétnyomásos és négyszeres magot adó szántón gazdálkodhatott. (Az adózó családfők 1720. évi összeírását lásd a Függelék VI-ban.) A falu bérelt rétje nyolc kocsira elégséges, a legelő „elegendő", s negyven forint hasznot hajtott. Szőleje 65 kapás, de termelt bora gyenge minőségű, a földesúr által a jobbágyok részére biztosított félévnyi kocsmáitatásból származó jövedelem közel 38, a termények eladásából pedig negyven forint. Miután a földbirtokos nem biztosította az úrbéresek erdőilletőségét, az épület-, tűzi- és szerszámfát vásárolni kényszerültek. Közel tíz esztendővel a Rákóczi-szabadságharc után Vereb gazdasági mutatói nem érték el az 1703 előtti szintet, bár a kuruc mozgalom időszakában helyzetét nehezítette a 151 áldozatot követelő háború és pestisjárvány is. Ennek bizonysága, hogy 1703-1704 között 303,1710-1711 közt 151,1713-1714 között pedig 108 dica után vetették ki az adót. Az összeírások tükrében a településen az 1696-ban összeírtak 70-80 százaléka élt még az 1715. és 1720. évi összeírás idején. A XVIII. század első évtizedeiben bekövetkezett telepítésekről nem rendelkezünk megbízható dokumentumokkal. Annak ellenére sem, hogy a vármegye falvaiban rendszeresek a benépesítések, ezek folyamata az évszázad közepére nagyjából le is zárult. Eredménye Vereb gazdasági teljesítőképességét tekintve nem érzékelhető, ugyanis az 1730. esztendei összeírás szerint a csupán 96 és egynegyed dica után összesen 389 forintot és 81 dénár adót fizettek. Két évvel később a verebi adózók szerződésük értelmében a földesúrnak az úrbéres föld használata fejében földjáradékként 125 forint cenzust fizettek. Természetben negyven ludat, hatvan kappant, nyolcvan tyúkot, háromszáz tojást, negyven icce vajat és egy-egy őzet illetve hizlalt ártányt adtak a komáromi jezsuitáknak. A függetlenségi háború leverését követően sem kerülte el a községet az ország úrbéres lakosságának egyik legsúlyosabb terhe, a hadseregtartás. 1733ban Vereb, Csákvár, Tabajd és Bicske elöljárói panaszkodtak, hogy súlyosan érintette településeik lakóit a számos előfogat biztosítása. A vármegyei nemesi közgyűlés úgy rendelkezett, hogy amennyiben a hadiszállítás terhe az em-