Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Játszottatok a bőrünkön háborút és országosztást [Vitek Gábor]

1686-ban azonban a lakosság ismét felkerekedett, s többségében a szentendrei szigeten, Szigetmonostoron rejtőzködtek. Közel egy évtized múlt el Buda (1686) és Székesfehérvár (1688) visszavívása után, amikor a források az 1690 körül visszatelepülök és az újonnan érkezettek gazdasági teljesítőképességére utalnak. A felszabadulással az élet megnehezült, az átvonuló és beszállásolt katonaság pusztította a falvakat. Fizetni kellett: a termények és állatok után a földesurat megillető kilencedik tized részt, a kilencedet; a termények és állatok után az egyháznak járó tizedik tized részt, a tizedet, más elnevezéssel a dézsmát; valamint teljesíteni kellett egyéb szolgáltatásokat. 1694-ben a verebi, pákozdi, sukorói és etyeki jobbágyok - nehéz és elnyomorodott helyzetükre hivatkozva - a budai kamarai adminisztrációhoz fordultak, mentesítse őket a földesúri „nona" (kilenced) megfizetése alól. A török elleni nagy keresztény hadjárást követően, az első részletes és az egész vármegyét átfogó összeírást 1696-ban hajtották végre. Annak ellenére, hogy a földesurak igyekeztek jobbágyaikat kivonni az összeírás alól, így az nem tükrözi minden tekintetben a valóságot, megközelítő kép alkotható a társadalmi és gazdasági viszonyokról. Az öszszeírás különbséget tett jobbágy és zsellér között, ez utóbbi ekkor még nem föld nélküli, hanem igásállattal nem rendelkező, egynegyednél kisebb jobbágy telekkel bíró földművest jelentett. A jobbágyokat művelésbe vont jószágaik arányában sorolták telkessé; a szarvasSzékesfehérvár visszafoglalása (1688)