Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Játszottatok a bőrünkön háborút és országosztást [Vitek Gábor]

A jezsuita rend címere kosokat is. A két falu közötti feszültség azonban közel két évtized leforgása alatt sem csillapodott. A lovasberényi zálogbirtokosok jogait gyakorló Kéri János tatai alkapitány Komárom vármegye nemesi közgyűlése eló'tt emelt panaszt a verebi jobbágyok „hatalmaskodása" ellen. Radostics Ferenc alispán utasítására Csapó János, a vármegye szolgabírája és Török András vármegyei esküdt vizsgálta felül a panaszt. A pákozdi jobbágyok birtokháborításával egy időben a verebiek „hatalmasul reá mentek" a berényi határra, s a határjeleket két helyen is: a „Mura Bánnyának" és a „Téczi határban levó'Vizes Alji Likas kó' táján" szétdúlták. A berényiek és a verebiek ellentéte nemcsak a magyar földesurak figyelmét kötötte le, hanem a törökét is. Ennek bizonysága Musztafa aga, Husszein budai pasa közvetlen alárendeltjének 1672-ben kelt magyar nyelvű, földesúri jogainak védelmében szövegezett levele. „Adassék Ez Ury parancsolatunk az Verebily [verebi] bironak és Achay [ácsai] bironak és Esköteknek tulaidon kezekben nagi hamarsagal semi múlatás nélkül [értsd: minden mulasztás nélkül]." Ebben az aga a két település elöljáróit óva intette attól, hogy a „louas brinny falusigak" határából akár egy barázdát is kiszakítsanak, máskülönben a pasa igazságszolgáltatásával kell szembenézniük. Nem sokkal ez után Kenyeres Gergely és Makadi István vármegyei esküdt a komáromi jezsuiták kérésére és az alispán megbízásából újfent határmegállapító helyszíni szemlét tartott. „Mivel penigh égik felnek sem volt mostan élő bizonsaga, az kiket megh esküttethetunk volna, es a dolgot erősítőtek volna, sőt magunkis semmi rendes határt nem latvan közöttök, só't égik fel az másik ellen képtelen dolgot kivanak, javaljuk, hogj médiumot [eszközt] mutatnánk bene, hogj tovab ne vesződnének egimassal, az melj job is lene." Azonban a hatóság „javallata" ellenére sem tudtak megegyez-