Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Játszottatok a bőrünkön háborút és országosztást [Vitek Gábor]

A magyarországi jezsuita rend komáromi rendháza 137 évig birtokolta Verebet. Fejér vármegyében jelentős birtokokkal rendelkeztek; Verébbel együtt Agárd- és Barátházapuszta, Etyek, Gyúró, Pákozd, Pázmánd, Sóskút, Sukoró és Vál is az ő kezükben összpontosult. A hit terjesztésére és a Szentszék védelmére 1540-ben alapított rend Magyarországon 1561-ben telepedett meg: Nagyszombaton Oláh Miklós esztergomi érsek (1553-1568) bízta meg őket az iskola vezetésével. A XVII. század elejére meggyökeresedett szerzet a jezsuita szerzetesként induló, nagyhatású esztergomi érsek, Pázmány Péter (1616-1637) segítségével 1635-ben a kollégium mellé egyetemet is alapított a felső-magyarországi városban. Két évvel később már nyolc rendházuk működött az országban. A kezdetben anyagiakban szűkölködő komáromi jezsuiták gazdasági hátterének megalapozásához Jakusith György és gróf Althan Mihály komáromi várparancsnok adománya járult hozzá. Missziójuk 1649ben megkezdte rendházuk építési munkálatait, 1673-ban pedig megszerezték az evangélikus felekezettől elvett, később Szent János tiszteletére szentelt templomot. Már Jakusith György adományának évében, 1637-ben a jezsuiták földesúrként összeiratták a verebiek éves adóját. A rendház falvainak adózásáról rögzített feljegyzés szerint a település éves adója a földesurat megillető ajándékokkal együtt 49 forintot tett ki, amelyből 25 forintot készpénzben kellett leróniuk. Az adományok jegyzéke alapján feltételezhető, hogy a telepítések folyamán vagy kézművesek is érkeztek ide, esetleg vásárlás útján szerezték be az általuk nem gyártott termékeket. Ezek az alábbiak: egy vég patyolat, egyegy pár karmazsin csizma és papucs kapcástól, továbbá be kellett szolgáltatniuk egy hízót vagy helyette négy forintot. A jegyzék azt is tartalmazza, hogy a településhez 1637-ben került Pázmándpuszta használatáért ráadásként adtak két pár karmazsin csizmát, vagy vele egyenértékben hat forintot. Tartós megtelepedésre nemcsak a református egyház és lelkészének jelenléte, valamint birtokosainak cserélődése utalt, hanem az is, hogy megkezdődtek a határvillongások: a verebiek és a lovasberényiek között 1654-ben ellentétek robbantak ki. A szembenálló felek közötti igazságtételre Kenyeres Gergelyt, Komárom vármegye Vértes alatti falvakat összefogó szolgabíráját, mint a nemesi vármegye közigazgatási és jogi tisztviselőjét, valamint Ódor Péter esküdtet rendelték a helyszínre „a Berény és Vereb között való földnek meglátására". A vitás területeket a verebiek „lakták" előbb, ezért őket bocsátották a határ bejárására. A „Mámcza nevű völgyben", a „Harangos oldalban", a „Póthi szőlők mellett" a „Gyertyános erdőnél", a „Técsi útnál", a „Berényi hegynél", a „Vörös erdőnél", a „Böröc halomnál", az „Omafő tetőnél" és a „Likas kőnél" mutatták meg a határjeleket. A településeket elválasztó mezsgye tisztázása ügyében kihallgatták Toldi György, Halasi Péter és Erdélyi János ácsai nemeseket, valamint Kiss István fornai és Sánki Mihály csákvári la-