Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Játszottatok a bőrünkön háborút és országosztást [Vitek Gábor]

A „hosszú török háború" után csupán gyér népesség élt a Komárom vármegyéhez csatolt faluban. A következő évtizedekben máshonnan érkezettekkel szaporodott, s a régi lakosság egy része is apránként visszatért földesurának, Jakusith Andrásnak köszönhetően, aki 1619-ben Gyúróval együtt újratelepítette. A Fejér vármegyei birtokosok egyébiránt tudatosan törekedtek a jövedelmet hozó adózó népesség visszatelepítésére, illetőleg új lakosoknak az üres falvakba csalogatására. A hódoltsági települések ugyanis nemcsak a területet fegyverrel meghódítóknak, hanem magyar földesuraiknak is adóztak. Portális összeírása ekkor még nem történt meg (értsd: adót itt nem vetettek ki), minthogy szabad évei még nem teltek le. Miután adómentessége 1620. Szent György napján lejárt, három esztendő elteltével a török adóösszeírók Jakusith birtokán mindösszesen egy házat vettek számba a portánként kivetett állami adó, a kapuadó szempontjából. A fenti adatok azt tükrözik, hogy a verebiek is megismerték a török hódoltság ezen időszakában a kétfelé történő adózásból következő sanyarúságos helyzetet. Nemcsak a magyar földesúrnak rótták le szolgáltatásaikat, hanem adót, járandóságot követelt a török földbirtokos is. 1622-ben jegyezték le: „Vereb majorság a töröké, még nem szabadult fel alóla". Ezt a szomorú helyzetet támasztja ugyancsak alá Kis István főbíró és esküdttársai (bírótársai) 1651-ben kelt levele a dunántúli főkapitány gróf Batthyány Ádámhoz, amelyben „nyomorúságba esett atyafiaik" érdekében kértek segítséget. Az előző esztendőben ugyanis Vas György, verebi lakos negyedmagával 220 ökröt óhajtott eladni a muszlimoknak szánt adó fejében, s ameddig Grazban (Ausztria) tartózkodtak, addig a törökök otthon maradt családtagjaikat akarták biztosítékként fogva tartani. A verebi gazdát utóbb vasra verve hurcolták Budára. Református egyháza 1626-ban már bizonyosan állt, a protestáns kerületi jegyzőkönyv református lelkipásztorát, Vörösmarti Istvánt is megemlítette. 1622-ben és 1626-ban egy-egy, 1627-ben négy, 1633-ban hat, két esztendővel később összességében két és fél portával rendelkezett, ami tíz jobbágyteleknyi mennyiségnek felelt meg. 1638-1639-ben mindösszesen kettő, 1648-ban öt és háromnegyed, 1650-ben pedig megint csupán három adóportát vettek számba. Vereb sorsában időközben a birtokszerző Jakusith András fiának, Györgynek a döntése hozott változást. A pozsonyi és óbudai prépost a római katolikus vallás ügyét szolgálva 1637-ben intézkedett családi birtokairól. A nagyapjától és atyjától öröklött Fejér és Pest vármegyei jövedelmek haszonélvezetéről fivérei és azok leszármazottai nevében is lemondott. A több egyházi hivatalt is viselő férfiúnak nem pusztán ez volt az egyedüli kegyes cselekedete: családi birtokán, a Trencsén vármegyei Pruszkán ferences zárdát is alapított. Jakusith György kívánsága az volt, hogy a 18 esztendeig zálogjogon birtokolt Vereb jövedelme ezután a komáromi jezsuiták javát szolgálja.