Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Birtokos nemzetségek címerei alatt [Vitek Gábor]

Csák Péter nádor pecsétje A Somi család címere (1278) zése valószínűleg a Georgius név elferdülése, amelyet nem keresztelés útján, hanem a magánéletben nyert. Származásuk első ismert hiteles oklevele 1237ben kelt, amelyben Csák, Sopron vármegyei főispán (1235-1240) a ciszterci rend Szent Mária nevére keresztelt monostorának kegyura lett. Fia, (I.) Gurke 1272-ben Árpád-házi Margit sírjánál gyógyult meg, amelyet 1276. szeptember 5-én a Szentszék követei előtt tanúsított. Utóbbi két fia, (II.) Gurke és Mihály 1312-ben, a rozgonyi ütközetben I. Károly seregének vitézei, a harcmezőn elesett Gurke királyi zászlótartó. (II.) Gurke egyik fia, Pál az, aki Vereben fekvő birtokát Sóskút egy részéért cserélte el. A településen azonban továbbra is maradtak nemesi birtoktestek, s a szigetfői főesperes is birtokolt itt földtulajdont. Egy Visegrádon kelt diploma szerint ugyanis 1334. szeptember 22-én Nagymartoni Pál országbíró (1328-1349) Verebi Konrád fiát, Miklóst eskütételre ítélte, aki betört Domonkos, szigetfői főesperes verebi birtokára s ott egy szolgát meggyilkolt, négyet pedig megsebesített. Ekkor már egyházzal is rendelkezett, ugyanis papja 1276-ban Árpád-házi Margit sírboltjához kísérte a tési papot. Plébánosa, Péter pedig 1332-1334-ben negyven kis dénár pápai tizedet fizetett. Károly János szerint e korból származhat az az ezüst ereklyetartó gót kereszt, amelyet 1846-ban a római út mellett tártak fel. A verebi nemesek olykor még az uralkodóval is szembehelyezkedtek. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy Domokos fia, Jakab és Miklós fia, László 1357. május 23-án eltiltották I. (Nagy) Lajost (1342-1382) verebi földtulajdonuk eladományozásától, Ölveng ispánt pedig annak birtokbavételétől és hasznosításától. A fehérvári káptalan 1421. augusztus 17-én igazolta, hogy előtte Gyula-i István fia, Mihály földesúr „Waal" (Vál), „Wereb", „Horhy" (Horhi Pest vármegyében) és „Tárnok"