Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Letűnt idők emlékei [Vitek Gábor]

kapott; de életét a harcmezőn nem oltá el a halál; mert a francia [frank] sebészek gondos ápolása alá került, honnan utóbb hazájába tért ismét vissza, s itt, hihetőleg saját birtokán, 20-24 éves korában vált meg életétől." Történetileg átgondoltabb értelmezés e tárgyban azóta nem látott napvilágot. A sír megmentett leletei: lókoponya és lólábszárcsontok, két vaskengyel, vas csikózabla, heveder- és kisebb vascsat, ezüstcsat, ezüstlemez, arannyal futtatott karikás ezüstboglár (övdísz), tegezmaradványok, hat vas nyílcsúcs, fejes ezüstgyűrű, egy-egy nyitott és sima ezüstkarika, sárgaréz illetve vaskarika, egy-egy kikerekedő és hegyesedő végű, kerek átmetszetű lemezkarperec, valamint ezüstözött övveretek (28). Érdy János úgy értesült: „E nagy nevezetességű pogány sírt (Verebi) Végh János verebi földbirtokos mentette meg a végromlástól, ki azt egészen a nyers földig ásatta föl, nagy vigyázattal ügyelvén az előfordultak minden körülményeire." A feltárás helyét feliratos, homokkőből készült emlékoszloppal jelölte meg. A Pogánykőt a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából, 1996-ban újítottak fel, ünnepélyes felavatására május 12-én került sor. A pázmándi út melletti dűlőben került napvilágra a tatátjárás idején elrejtett „verebi kincs"; 1719 darab XIII. századi friesachi ezüstdénár. Magyarországi előfordulásuk érthető, ha tudjuk, hogy a keresztes hadjáratok idején (1096-1270) virágzó karintiai erősség és bányahely pénzei szülőföldünkön is forgalomba kerültek. A bőséges tárgyi leletanyag mindenesetre a település középkori életéről tanúskodik. Keletre, a Temető-dűlőben, ahol a római sírokat is feltárták, a Válra vezető út mentén a XIX. században még látszottak egy korai várrom nyomai. Pesty Frigyes múlt század végi gyűjtésében Nagy Áron jegyző is - összekapcsolva a település elnevezésének értelmezésével - alátámasztotta mindezt: „A monda szerint a mostani temetőnek északnyugati felén eső domboldalban a török uralom alatt egy kis váracs létezett, melynek nyomai még ezelőtt hat-hét évvel [az 1850-es évek végén] láthatók voltak a bástya forma földhányások és tégladarabokról, most azonban már semmi sem kivehető, mert szántóföld. E váracskát Veréb-várnak nevezték, és így a falu is ettől kölcsönözhette nevét." Simonyi József jegyző a Fejér vármegyei főispán, Szőgyény-Marich László (1865-1884) részére beterjesztett, Verébre vonatkozó 1866. február 3-i helységnévleírásában az alábbiakkal egészítette ki a földrajzi nevek magyarázatát: „a község temetője körül, kelet felől a helységtől egy kis erősségnek látszottak még a hely feltörése előtt nyomai, melyet Veréb várnak szoktak nevezni, de eltűnvén mívelés által a szegletes árkolásoknak és csekély falomladékoknak még nyoma is, a név használata is megszűnt".