Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

A pallérozottság és akaraterő bölcsői [Vitek Gábor]

A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban ó'rzött dokumentumok tanúsága szerint a váli egyházkerület pázmándi plébániája 1870tó'l tartott fent iskolát Vereben. Az első esztendőben a pázmándi tanító, Szágmel Károly látta el a verebi tanulók oktatását is. Az iskolaépület állaga valószínűleg nem felelt meg a kor elvárásainak, ugyanis már 1858-tól segítséget kértek a község római katolikus lakói a püspökségtől illetve a földbirtokostól. Verebi Végh János építési telekből, építőanyagból és készpénzből álló felajánlása - kiegészülve a Szent Imre alapból juttatott százötven forinttal - csupán 191 l-re érett új iskolaépületté. Az 1877. évi espereslátogatás alkalmával készített jegyzőkönyvi feljegyzés tanúsága szerint az összesen 721 lelket számláló verebi reformátusságon belül az iskoláskorú, 6-12 éves gyermekek száma 99, a 13-15 éveseké 34. A csemeték számának gyarapodása egyre inkább halaszthatatlanná tette második tanítói állás megszervezését, annál is inkább, mivel 11 esztendővel később az iskoláskorúak száma 137 főre emelkedett. Azonban hasztalan sürgette a verebi oktatás tanítói álláshellyel való bővítését a királyi tanfelügyelő is, a presbitérium halogatta a döntést. Szász Károly püspök 1890. évi látogatásakor ismét felvetődött a kérdés, azonban a református gyermekek számának ekkor már rohamos csökkenése oldotta meg: „Rászakadt a református magyarokra a legnagyobb veszedelem, az egyke! Református bűn volt ez? Nem!" - tette fel a kérdést, s nyomban válaszolt is rá Földes Ferenc. Ezt támasztják alá a korabeli népesedési adatok is; 1880-tól 1910-ig a római katolikusok lélekszáma 406-ról 24l-re apadt, ugyanekkor a reformátusoké 748 főről 560-ra. A XIX. század végén „a község lakossága műveltség dolgában általában magasabb színvonalon áll, mint a szomszédos községekben" summázott Földes Ferenc. 1890-ben hallunk először a verebi elemi római katolikus osztatlan tanoda létezéséről, amikor Kiss István kántortanító (1926-ig látta el feladatait) vezetni kezdte az I-IV. osztályos tanulók látogatási és előmeneteli jegyzőkönyveit. A 334 római katolikus lélekszámú település iskolájában ekkor 58 tanköteles tanult; többek között a Felső- és Belmajorban, továbbá a Malomházban lakó uradalmi kerti munkás (Malomház), a juhász, igás kocsis, béres és cselédkanász, valamint a községi tehenes, a főszegi háztartásbeli, földműves és napszámos gyermekei. A tanított tárgyak még a XX. század hajnalán sem sokban különböztek a korábban oktatott ismeretektől: hit- és erkölcstan, írás, olvasás, számtan, beszéd- és értésgyakorlat, magyar nyelv, földrajz, történelem és polgári jogok, természetrajz és természettan, egészségtan, gazdaságtan, testnevelés, ének és rajz. Az oktatás fejlődésével párhuzamosan, az 1897. esztendő jeles eseményeként egy évtizedig fennálló, nyári idényjellegű „kisdedmenházat" létesítettek, növendékeinek száma 1899-ben 48, 1901-ben hetven, 1902ben hatvan, 1909-ben 58. A század legvégén, 1897-ben a verebi református