Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Életeleme az egyesült erővel végezhető munka [Vitek Gábor]

elöljáróit, hogy a 150 pengős alapítványi díjat az inflációs pénzügyi viszonyokra való tekintettel emeljék fel. A képviselő-testület úgy döntött: „mivel a község - lakossága és vezetése - a három hónapon keresztül tartó harci cselekmények következtében olyan mértékben tönkrement, [hogy] csaknem a teljes vagyoni csőd alatt áll", az alapítványi hely fenntartásáról lemondtak. A forint bevezetését (1946. augusztus 1.) követő viszonylagos pénzügyi stabilizáció folyamatával párhuzamosan megismételt móri kérést Vereb vezetősége újfent elutasította. Indoklásul azt hozva fel, hogy „a verebi gazda ifjak a múltban is mind Székesfehérváron tanultak, ez a községhez közelebb van, vasúttal megközelíthető, míg Mórral nincs vasúti összeköttetése". Az elutasító verebi határozat 1947-ben, majd a Móri Állami Gazdaképző Iskolára vonatkozóan 1948-ban is megismétlődött. Jegyzői javaslatra az 1948. augusztus 30-ra összehívott közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy ötszáz forinttal hozzájárul a Bicskén felépítendő járási szeretetház fenntartási költségeihez. A Verebi Földműves Szövetkezet kultúrház építési szándékát húsz köbméter vegyes hasáb tűzifával támogatta az önkormányzat, „tekintettel arra, hogy községi kulturális célokat is képvisel". A szövetkezet és a község megegyezése alapján, a támogatás fejében a hivatal, Vereb kulturális és szociális intézményei, valamint „népi szervei" térítésmentesen vehették igénybe az épület kultúrtermét. Ujabb társadalmi igényt elégített ki az 1885. július 5-én Verebi Végh János által 16 taggal alapított, s haláláig, 1918-ig elnökletével működő Verebi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Régi történelmi múltra visszatekintő egylet, hiszen a Csákvári járás főszolgabírájának az alispán részére 1775. decemberében átadott, a községházaknál tárolt tűzoltóeszközökről szóló kimutatása szerint Vereben három létra, öt csáklya, négy bőrkanna, nyolc kapa, hat sajtár és két lámpás állt rendelkezésre a tűzoltáshoz. Az 1867. évi nagy tűzvész idején ők oltották a református templomot és környékét elhamvasztó lángokat. A XIX. század derekára kialakult a szervezett tűzvédelemhez, tűzoltáshoz értő - a századfordulón 36 főt számláló - csapat, amelynek tagjai közmegbecsülésnek örvendtek. Eseményszámba mentek a gyakorlatok, a díszes egyenruházat és az évente megrendezett tűzoltóbálok. Verebi Végh János halálával fia, István került a társaság élére (1918-1924). Mintaszerűen vezette és fejlesztette az egyesületet, aratáskor és csépléskor tűztechnikai szempontból felügyelték a munkálatokat. A tűz elleni védekezés és vagyonvédelem a két világháború között verebi birtokosokat, értelmiségieket és földműveseket egyaránt tömörített; 1925-ben tűzoltóparancsnok és elnök Jezerniczky Zoltán református tanító, 1926-tól elnök Verebi Végh Endre, tiszteletbeli parancsnok Verebi Végh László, szolgálati parancsnok Jezerniczky Zoltán. 1930-tól 1948-ig főparancsnok István Tibor főjegyző, helyettese Vajda Dezső kisbirtokos. A gondos irányítás következményeként olyannyira szervezett és pontos munkát végez-