Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Szelíd dombhátak közt [Vitek Gábor]

tárban, amelyek azonban mára kiszáradtak. Völgyekkel sűrűn szabdalt talaját erodált csernozjom barna erdőtalaj és mészlepedékes csernozjom borítja. Mezőgazdasági területének mintegy hetven százaléka a közepesen és a - folyóvíz völgyképző munkája során - nagymértékben lepusztított területek közé tartozik. A települést a XIX. század derekától napjainkig szinte változatlan kiterjedésű erdő övezi, a XXI. század elején a település erdőállománya meghaladja a 375 hektárt. Határait korai kútfőink általában termékeny talajúnak írják le. Bél Mátyás szerint „részint dombos, részint termékenyebb" a „gondosabb művelést kívánó", s vele északon szomszédos Pázmánd földjénél. Három emberöltő múltával Fényes Elek összegzése: „igen szép és áldott vidék, szabályozott határa első osztálybeli, terem szép búzát, jó bort, erdeje derék". Átvizesedett talajú, mélyen fekvő völgymedencéiben a föld tőzeges, a község nyugatra eső domborulatain homokosabb. Valószínűleg ez okból telepítették be ezt a területet szőlővel. Szántóföldjeinek Csanády Gusztáv, a keszthelyi gazdasági akadémia tanára által 1879-ben elvégzett vegyelemzése alapján „jó termőerőben lévő határa van - fogalmazta meg Földes Ferenc, Vereb két világháború közötti történetének historikusa -, melyből mindössze csak 128 hold a terméketlen, ami az egész területnek csupán 3,3 százaléka, mivel szemben az országos átlag 6,2 százalék". (A fogalmak magyarázatát lásd a Függelék I-ben.) Téli utcarészlet (2003)