Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az élni akarás csodája [Dakó Péter]

1949-ben elnöke Somogyi János volt, taglétszáma pedig már 117 fő. A vitéz Bakos János elnökletével működő Verebi Hitelszövetkezet 1948ban 53 taggal rendelkezett. Az induló alaptőkét 4326 forint, üzletrészekben 8460 forint jelentette. A szövetkezettel a lakosság kapcsolata ugyan jónak bizonyult, de „a belépések hullámzó folyamatban" voltak. A Verebi Földbérlő Szövetkezet 1948-ban 17 tagot számlált, akik valamennyien kisparasztok voltak. Az elnöki teendőket Vagyóczki Károly látta el. Vereb lakossága 1949-ben 1070 fő, területe 3879 katasztrális hold és 1352 négyszögöl volt. A „száz százalékban magyar" lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: 104 földműves, 126 újdazda, 39 mezőgazdasági munkás, 26 iparos (kovács, bognár, műszerész, cipész, borbély, kőműves és asztalos), egy kereskedő, két kereskedelmi alkalmazott, két magántisztviselő, hét közalkalmazott és egy egyéb foglalkoztatott. A földtulajdon megoszlása szerint 0-1 holdon 23, 1-25 holdon 205, 25-50 holdon 12, 50-90 holdon négy fő gazdálkodott, száz hold feletti (307 hold) földtulajdonnal az Állami Erdőgazdaság rendelkezett. Vallás tekintetében a lakosság 62 százaléka református, 37 százaléka római katolikus, egy százalék pedig evangélikus. A községben egy vegyeskereskedés, valamint két-két kocsma és trafik működött. Az 1948-ban államosított református és római katolikus iskolákban folyt a tanítás, de az iskolaépületek állaga, az oktatáshoz szükséges felszerelés hiányosnak bizonyult. A képviselő-testület önerőből igyekezett megoldani a helyzetet, a szülőket is bevonták a tantermek helyreállítási munkáiba. Szükséges volt egy tanítói lakás megépítése is. Az iskolákban négy tanító tanította a köz megelégedésére a tanköteleseket, ugyanakkor az oktatók „demokratikus átképzésre szorultak". Könyvtár, filmszínház nem volt a községben, a kultúrterem hiányát a földművesszövetkezet új székházában kialakított 13x6 méteres helyiséggel oldották meg. A terem kétszáz fő befogadására volt képes, a képviselő-testület által finanszírozott színpad megépítésével egyelőre kielégítette a helyi igényeket. Egészségügyi ellátás szempontjából érzékeny hiányosság, hogy a községnek sem orvosa, sem állatorvosa nem volt. A körzeti orvos Pázmándról hetente kétszer, az állatorvos Lovasberényből hetente egyszer tartott rendelést. A község állatállományának növekedése már-már a háború előtti állapotokra emlékeztetett. „Kora reggel a pásztorok sípjára és dudaszavára százával rohannak ki az udvarokból a tehenek, borjak és sertések. Az udvarokon tömegével kapirgálnak a baromfiak, és nincsen olyan ház, ahol búcsúkor négy-öt hízott liba vagy kacsa nem kerülne az asztalra." A nyilvántartás szerint 45 ló, 282 szarvasmarha, egy öszvér, 319 sertés, 12 juh, nyolc kecske, 432 baromfi és 24 méhkaptár (22 méhcsaláddal) jelentette a teljes állományt. A mezőgazdasági gépállomány fejlesztése is sikeresen valósult meg. Ekkor öt traktorral, három cséplőgéppel, 42 vetőgéppel és 132 ekével rendelkeztek