Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az élni akarás csodája [Dakó Péter]

a gazdák. Gondot okozott azonban az aratógépek és a helyi gépállomás hiánya, így a mezőgazdasági munkák nagy részében kénytelenek voltak az etyeki gépállomás szolgáltatásait igénybe venni. A beszolgáltatási versenyben a község a Váli, majd a Bicskei járásban az előkelő harmadik helyen állt. (1946. június 3-án a Fejér Megyei Törvényhatósági Bizottság közgyűlésén határoztak a Váli járás székhelyének Bicskére történő áttelepítéséről és nevének megváltoztatásáról. A község lakossága továbbra is szívesebben látta volna Válón - annak közelsége miatt - a járási központot. Véleményüket figyelembe sem vették, csupán nemtetszésüknek adhattak hangot.) „A kulák népréteg a cséplési és a beszolgáltatási kötelezettség ellen nem emelt akadályt." A szigorú ellenőrzések, felszólítások, az elöljáróság „agitációs munkája" megtette hatását. Minden vasárnap este 9 órakor a bíró és a jegyző ismertette a beszolgáltatás fontosságát és kötelezettségeit. Vereb község háború utáni fejlődését, a helyreállítási munkálatokat tételesen felsorolni helyszűkében képtelen feladat volna. De mindenképpen figyelemre méltó adat, hogy a község állami támogatása 1948-ban 188 500 forintot, az önerő 1 073 900 forintot tett ki. „Ez a sokat szenvedett község ma, 1949. április 1-én olyan életerőről, olyan feltámadásról tett tanulságot, hogy valóságos csodáját mutatta meg az élni akarásnak és a mindenekben szunnyadó létért való küzdeni tudásnak" - fogalmazott az újjáépítést összegző jelentésében a jegyző.