Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Szelíd dombhátak közt [Vitek Gábor]

(Rovákja)-patak futásával jelzett szerkezeti vonal a határa. Délnyugaton, rövid szakaszon a Velencei-hegység gránittörzsére támaszkodik. A dombvidéket Vértesacsa-Vereb-Pázmánd vonalában lösszel kitöltött hosszanti süllyedékterület, a Pázmándi-völgymedence tagolja. Területén a meleg, mérsékelten száraz és mérsékelten hideg telű éghajlati övezet sajátosságai érvényesülnek. Felhőzetének éves átlaga 55-60 százalék, a borult napok átlagos száma 100-120, napfényes óráinak száma (éves szinten 1950-2000 óra) leginkább a nyári hónapokban kedvező (1450-1500 óra). Mérsékelten száraz nyarai melegek, júliusi átlag-középhőmérséklete 20,5-21 Celsius-fok (évi középhőmérséklete 9,5-10 Celsius-fok) között váltakozik, a nyári napok átlagos száma 65-70, a hőségnapoké 10-15. Tele enyhe, januári középhőmérséklete fagypont alatt kettő Celsius-fok körül alakul. A csapadékmennyiség évi összegének területi átlaga 569, a vízhiány 100-125 milliméterre tehető. A Velencei-tó vízrendszeréhez tartozó vidék mai vízhálózata csupán az utolsó jégkorszak (würm) végén és a posztglaciálisban alakult ki. A vértesacsai vízfolyás mellett legfőbb természetes vize a forrásokból táplálkozó napjainkra időszakos vízfolyású, nyaranta gyakran kiszáradó medrű vereb-pázmándi-patak, amely a völgymedence vizeit összegyűjtve a Velencei-tóba torkollik. Területe felszín alatti vizekben is szegény, állóvizeit korábban egy-egy fél és hat hektáros területű mesterséges halastó képviselte a haVereb a Csákvári járásban (1811)