Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
IDŐS PÁZMÁNDY DÉNES (E. F.)
A közgyűlésen megjelentek nevében Zlinszky üdvözölte a főispánt, majd előterjesztette a megye választókerületekre történő felosztásának tervezetét. A tervezet indoklásában a liberálisok képviselői közbekiáltásaikkal zavarták az alispánt. Madarász József ellenjavaslatot nyújtott be, amelyet a „közönség" nagy többsége támogatott, és a szavazás során el is fogadott. A Madarász által vezetett liberálisok tehát az első „csatát" megnyerték a „pecsovics"-nak tartott tisztikarral szemben. Tovább mélyültek az ellentétek a megyei bizottmány tagjainak megválasztásakor. A központi tisztikar javaslatát Csapó József főjegyző olvasta fel. A névsorba „az első exczellencziás úrtól az utolsó pecsovicsig bele raktak mindenkit, az 1848-iki alkotmány megvédésére". Ismételten Madarász kért szót, aki a közgyűlést megelőző napokban elkészített javaslatát olvasta fel, amelyet kisebb módosításokkal el is fogadtak. A megyei liberális nemesség eredményesen vívta meg küzdelmét, a bizottmányban nem kaptak helyet az adminisztrátori rendszer hívei. így nem lett tagja a testületnek Sárközy Kázmér és Zichy Ödön sem, aki a május 1-jei ülésen személyesen is megjelent, s kérte a közgyűlést, hogy őt is a bizottmány tagjává válasszák. A volt adminisztrátort párthíveinek támogatása, a liberális nemesség egyes képviselőinek megbékélést hirdető magatartása ellenére nem választották meg. A közgyűlés túlnyomó többsége: „Nem kell!" felkiáltással érttette meg Zichy vei: múltja, nemzetellenes politikája kizárta őt a megyei politikai hatalom gyakorlásából. A nemesi közgyűlés feladatát, a megyei közigazgatás irányítását az állandó bizottmány vette át. Tagjainak létszámát 359 főben állapították meg, többségét a liberális nemesség alkotta: 157 képviselőjük foglalt helyet a bizottmányban. A községeket és mezővárosokat 150 bíró és jegyző, az alsópapságot 15 lelkész, a főnemességet 12 földbirtokos, Székesfehérvárt - önálló törvényhatóság lévén - 21 polgár képviselte. Az említettek mellett 1 uradalmi számvevő, 1 tanító és 2 haszonbérlő lett a bizottmány tagja. Fejér megye állandó bizottmányában is a reformkori küzdelmek során megacélosodott, a nemzet függetlenségéért és a polgári átalakulásért - ha ellentmondásoktól nem is mentesen - harcoló liberális kis- és középbirtokosok töltöttek be vezető szerepet. Nem így a megyei tisztikarban, ahol az 1846. évi tisztújítás során megválasztottak helyükön maradtak, továbbra is megmaradtak a közigazgatás és az igazságszolgáltatás irányítói. A központi tisztikar tagjai, a szolgabírók, még ha nem is voltak az állandó bizottmány tagjai, annak ülésein - betöltött hivataluknál fogva - kötelesek voltak jelen lenni, a tanácskozásban, a határozathozatalban részt venni. Jogilag ugyan a főispán elnökölt a bizottmány ülésein, de a tanácskozások előkészítése, az ülések tárgysorozatának megállapítása - a megyei gyakorlatban - az első alispánra hárult, s Zichy adminisztrátorsága idején az első alispáni székbe került Zlinszkyről nem mondhatjuk el, hogy rokonszenvezett a liberális eszmékkel. Egyelőre csupán hivatali kötelességét látta el anélkül, hogy a polgári átalakulás és a szabadságküzdelem politikai magatartása felülvizsgálatára késztette volna. Ugyanez mondható el a másodalispánról és a járási szolgabírák jelentős részéről is. Az állandó bizottmány megalakításán kívül még egy fontos kérdésben döntött a közgyűlés: az országgyűlési választások lebonyolítására megalakította az 50 tagból álló központi választmányt, amelynek elnökévé a másodalispánt, Cserna Károlyt választották meg.
