Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

IDŐS PÁZMÁNDY DÉNES (E. F.)

Fejér megye május 1-jére egybehívott közgyűlése feladatait közel másfélnapos tanácskozás után befejezte, s május 2-án már a főispán arról szólt, hogy a bizottmány megkezdte tevékenységét. Bejelentette: az alkotmányos testület ülései nyilvánosak, a tagokon kívül hallgatóként bárki jelen lehet. „így Fejér megyének századokon által használt köztanácskozási modorba tartott utolsó gyűlése jobb jövendő reményében bevégeztetett." Pázmándy Dénes főispáni tevékenységének csúcspontja 1848 szeptemberének drámai eseményeihez köthetők. Jellasics betörésének hírére Fejér megye vezetői is meggyorsították az önkéntesek szervezését, az újoncozást és az általános népfelkelést is meghirdették. A megyebizottmány szeptember 14-i ülésén ismertették Csány László dunántúli központi kormánybiztos levelét. „A megkezdett harcnak kimenetele bizonytalan, s megtörténhetik, hogy a sors próbára teszi a magyar nép erejét" -szólt a megyéhez intézett rendeletében a kormánybiztos. Pázmándy Dénes főispán is levélben szólította fel a haza védelmére a törvényhatóságot. Támadta a császári udvart, ugyanakkor szólt a bécsi diákok és polgárok magyarok iránti szimpátiájáról. Az általános népfelkelés megszervezését nem tartotta célszerűnek, viszont a sorkatonaság és a nemzetőrsereg szervezésének megfeszített erővel történő folytatására hívta fel a megyét. A polgári forradalom vívmányainak, a haza függetlenségének és a dinasztia érdekeinek összeegyeztetésén munkálkodók táborához tartozó főispán - Jellasics támadásának hatására - erélyes intézkedéseket sürgetett. Hatásos fordulattal fejezte be felhívását: „...a gyáva néppel nem alkusznak, annak parancsolnak!" A megyebizottmány nem Csány, hanem Pázmándy utasításait követte, az általános népfelkelés meghirdetése helyett az önkéntesek felszerelésének meggyorsítását határozták el. Célszerűbbnek tartották a nemzetőrök felfegyverzését, mint a nép mozgósítását. A megyeszékhelyre bevonult önkéntesek száma alig haladta meg a háromszázat, s ez a csekély létszámú, még fel sem fegyverzett „haderő" nem bizonyult elegendőnek. A lelkesedés hevében elhamarkodott intézkedéseket hoztak, kétezer nemzetőr összevonását és húszezer forint rendkívüli adó kivetését határozták el. A megyei viszonyok ismeretében irreálisnak bizonyult az is, hogy a fentieket mindössze két hét alatt akarták teljesíteni. A haza és a Habsburg-Lotharingiai uralkodó család érdekeinek egyeztetésén munkálkodó főispán mindinkább háttérbe szorult. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. szeptember 18-án nem Pázmándy Dénest, hanem Salamon Lajost, a váli országgyűlési kerület képviselőjét nevezte ki Fejér megye és Székesfehérvár kormánybiztosává. A megye viszonyait jól ismerő politikus az újoncozás és a népfelkelés szervezését irányította. Pázmándy Dénes a megyei közéletből visszavonult, az aktív politizálásnak annak ellenére is hátat fordított, hogy 1848 októberében a főrendek az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjai sorába delegálták. 1848 decemberében egészsége megrendült, a közel hetvenesztendős, a közéletben több mint négy évtizedig szolgáló politikus Baracskára vonult vissza. Politikai szerepet többé nem vállalt. 1854. február l-jén hunyt el. Az idős Pázmándy Dénest ábrázoló festmény Than Mór alkotása, amelyet a család az 1870-es évek elején adományozott a megyének.