Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ (K. K.)

A Szőgyény-Marich-kúria Csórón a XIX. század végén főispán áll, s annak beosztottjai az alispánok illetve szolgabírák lennének. Az adókivetés és beszedés megyei hatáskörbe tartozna. A napi munkát a szigorúan megszervezett és összeállított, pontos hatáskörrel kijelölt megyei bizottmányok végeznék el.) Ám Szőgyény figyelmeztette a császárt: „az abszolút kormányforma és a megyei élet egymással meg nem fér". Az 1848 óta először megtartott 1861. évi képviselőházi választásokat jelentős politikai érdeklődés kísérte. A Habsburg-kormányzat felkészült az országgyűlés várható eseményeire, az októberi diploma és februári pátens elutasítására, és a koronázás megtagadására előkészítette az országgyűlés feloszlatásának és az ostromállapot bevezetésének terveit. A túlnyomórészt ellenzéki képviselőkből ekkor alakult ki a későbbi pártviszonyok alapjait képező két ellenzéki csoportosulás, a Deák Ferenc vezette felirati párt és a radikálisabb határozati párt. Abból, hogy Deák az 1848. évi alaptörvények helyreállítását, a felelős magyar minisztérium kinevezését követelte, valamint abból, hogy kimutatta a diploma és a pátens ellentétét az addigi államjogi előzményekkel - bár az uralkodó megkoronázását is sürgette -, Ferenc József számára világossá vált, hogy a magyar parlament egységesen ragaszkodik az 1848. évi vívmányokhoz. 1861 augusztusában feloszlatta az országgyűlést, és Magyarország megrendszabályozását Anton von Schmerling államminiszterre bízta. 0 1861 novemberétől - a magyaroknak a birodalmi tanácsban való megjelenéséig - ismét önkényuralmi eszközökhöz nyúlt. Széles hatáskörű katonai bíráskodás lépett életbe, lajstromba foglalták a „lázító" polgárok nevét, s több száz büntetőper indult sajtóvétségekért. Szőgyény-Marich emlékirataiban tapintatosan hallgat a diploma által keltett országos felzúdulás valódi okairól, csak annyit állapít meg, hogy a „vármegyékben itt-ott már majd-