Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ (K. K.)
A Szőgyény család címere A Szőgyény-Marich család címere erők alternatívájává nőtték ki magukat. Ez az ellenzék azon fiatal köznemes és polgárifjakból állt, akik tanulmányútjaik és olvasmányaik során szembesültek azzal a ténnyel, hogy Nyugat-Európához viszonyítva hazánk jelentős gazdasági lemaradással küzd, s amelynek felszámolása csakis az eddig rendíthetetlennek tartott kiváltságok megszüntetésével lehetséges. A gazdaság fejlődése (például a céhrendszer felszámolása, közteherviselés, jobbágyság eltörlése) tehát csak az archaikus társadalmi viszonyok átalakításával volt megvalósítható. Ez az új társadalmi réteg az országgyűléseken harcot indított azon konzervatív főúri érdekcsoportok ellen, amelyek képviselői között ott találjuk SzőgyényMarich Lászlót is. Az udvar a társadalmi és gazdasági reformokat sürgető ellenzék tagjait az 1832-1836. évi országgyűlés után elfogatta és elítélte. Szőgyény-Marich, a Géza fia által 1903-ban kiadott emlékirataiban kijelenti: „fájó szívvel... teljesen a törvény szellemébenjártunk el Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos elítélésekor". Szolgálataiért 1844 végén báró Mednyánszky Alajos helyére őt nevezték ki a helytartótanács alelnökévé, s ő lett V. Ferdinánd (1835-1848) belső titkos tanácsosa is. Szőgyény Metternich kancellárral, a magyarországi reformok legnagyobb ellenzőjével is kitűnő viszonyt ápolt. így írt róla: „Metternich nem ellensége alkotmányunknak és nemzetiségünknek... ő volt az akkori osztrák államférfiak közt az utolsó, igaz, józan barátja Magyarországnak". A XIX. századi konzervatív főurak közül is kiemelkedik gróf Apponyi György, akivel Szőgyény szintén jó kapcsolatban állott. Apponyi hívta életre 1845 folyamán a főispánok munkáját vigyázó „királyi őrszemeket", az adminisztrátori rendszert. Egy esztendővel később Apponyi mellett már Szőgyény lett a másik alkancellár a magyar kancellárián. Merev konzervativizmusát a nyilvánosság számára írott emlékirataiban igyekezett „fogyaszthatóvá tenni". Büszkén jegyzi meg, hogy a tanácskozások alkalmával „kirekesztőleg magyarul" szólt, és Bécsben ezért az a hír járta, hogy „Apponyi és Szőgyény a magyar udvari kancelláriát magyarosítják". Ennyiben azonban ki is merült „reformpártisága". Az utolsó reformországgyűlés (1847-1848) az udvari kancellária feloszlatásával zárult le 1848. április 15-én. Ennek véghezvitelére István nádor és gróf Batthyány Lajos levélben hív-
