Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
GRÓF CZIRÁKY ANTAL MÓZES (E. F.)
ben a reformkori nemesi ellenzék szervezetten lépett fel a konzervatívokkal szemben, a nemzeti liberálisok 1843-ban a tavaszi tisztújító és követválasztó közgyűlésen akarták pozícióikat megerősíteni. A radikálisok, a kor általános szóhasználata szerint „a vörös tollasok" Alapon tartottak értekezletet; személyi kérdésekben döntöttek, képviselőik pedig bejárták a megyét, csatlakozásra szólították fel az ingadozókat. Az 1843. május 3-án megtartott tisztújító és követválasztó közgyűlésen a megyei reakció és a liberálisok által vezetett haladó párt csapott össze. A konzervatív párt vezetői a világi és egyházi nagybirtokosok soraiból kerültek ki, nevezetesen: Cziráky Antal főispán, Ürményi József alnádor és Zichy Domokos veszprémi püspök. A nemzeti liberálisokat tömörítő haladó párt vezetői a Madarász testvérek, Fiáth István és Salamon Lajos voltak, akik mögött jelentős számú kis- és középbirtokos sorakozott fel. A másodalispán személyét illetően lángoltak fel az ellentétek. A konzervatívok Fiáth Ferenc másodalispánt továbbra is meg akarták tartani hivatalában, az ellenpárt viszont Salamon Lajos megválasztását támogatta. Cziráky főispán a választást megelőző napon a haladó párt küldöttsége előtt kijelentette: Salamont nem jelöli a másodalispán tisztségére. A jelölési jogával visszaélő konzervatív politikus nem vette figyelembe, hogy Salamon személyében „roppant tömeg bizalma pontosul", közel 1200 nemesi választó támogatta. Az ellentétek véres verekedésbe torkollottak, a megyeházához kivezényelt sorkatonaság az ellenzéket elűzte, a főispán - most már zavartalanul - érvényesíthette akaratát, a konzervatív párti nemesek Sárközy Kázmért első, Fiáth Ferencet másodalispánná választották, ugyancsak ők lettek a megye országgyűlési követei is. Az 1843 tavaszán megtartott tisztújításon a konzervatívok megerősítették pozíciójukat, de győzelmük nem az ellenzék vereségével volt azonos. Éppen ellenkező hatást értek el, a haladó párt szervezettség és egység tekintetében összekovácsolódott. A történtek a több mint hetvenesztendős főispán személyére is hatással voltak. Az eseményeket már mind nehezebben követő és elviselő gróf Cziráky Antal 1845 nyarán felmentését kérte. V. Ferdinánd a megyei konzervatívok egyik fiatal, tetterős egyéniségét, zichi és vásonkeői gróf Zichy Ödönt nevezte ki főispáni helytartóvá, beiktatására 1845. október 6-án került sor. Az a két évtized, amelyet gróf Cziráky Antal Fejér vármegye főispáni hivatala élén eltöltött, a reformkort, a társadalmi méretű megújhodás kezdeti és kiteljesedő időszakát foglalja magába. A nemzeti átalakulást, a feudális társadalom felszámolását illetően gróf Cziráky Antal nem tartozott sem Széchenyi, sem Kossuth, sem Deák, sem Batthyány támogatói és eszmetársai közé. Megmaradt konzervatívnak, olyan személyiségnek, aki a reformkori küzdelmekből semmit sem tanult, a kor szelleme nem hatotta át tetteit és cselekedeteit. Megállapításunk a főispánra, a tárnokmesterre, az országbíróra és az államminiszterre vonatkozik, más személyiségjegyek bonthatók ki az uradalmait, elsősorban a lovasberényit átszervező, modernizáló földbirtokost és kegyurat illetően. Gazdasági területen az átalakuló kor szelleme hatással volt tevékenységére. Bővítette, átszervezte és hatékonyabbá tette uradalmát, a települést (Lovasberény) jelentős, a kor építészeti ízlését kifejező épületekkel, családi kastéllyal és római katolikus templommal bővítette. 1809-ben befejeződött a kastély, 1834-ben a római katolikus templom építése. Cziráky Antal engedélyezte a zsinagóga bővítését, és a zsidó hitközség új iskolája alapjait is lerakhatta.
