Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

A VÁRMEGYE PECSÉTJE, CÍMERE, TÖRTÉNETI ZÁSZLÓI (V. G.)

Német Szabó Céh zászlaja (1828) a múzeum tulajdonában van. A levéltár céhvei kapcsolatos iratai 1652-1854 közötti jegyzökönyvek, céhartikulusok és rendtartások, melyek három nyelven - a legkorábbi magyar és német 1652-ben, a latin 1698-ban - összesen nyolc példányban íródtak. A Sármelléki Járási Takács Céh fecskefarkú zászlajának (XIX. század) nagysága 180x125 centiméter. Anyaga egylapos kétoldalas, három részből összevarrt meggyszínű selyembrokát. Közepén olajfestmény, egyik oldalon angyal, hóna alatt kisgyermeket fog, másik oldalon szentcsoport-ábrázolás. Fecskefarok részén aranyfestett felirat „S. K. JÁRÁSI TAKÁCS CZÉH ZÁSZLÓJA", fecskefarkakban diszkrét stilizált virágmintában két-két vetélő. Létezett ún. „Fejér vármegyei", sármelléki, csákvári illetőleg bicskei takács céh. A vármegyei céhtestület a XVIII. század elején a pozsonyi főcéhtől vette kölcsön céhszabályzatát, amelyet a pozsonyiak III. Károlytól 1712-ben kaptak. A sármelléki takácsok magyar céhlevele 1762. március 29-én kelt, a csákváriak magyar nyelvű artikulusaikat 1750. május 13-án nyerték. I. Ferenc közreműködésével 1817-ben magyar nyelven kiállított eredeti, s V. Ferdinánd által magyar nyelven 1840-ből keltezett, szintén eredeti céhlevél található a múzeumban, ahol 1791-1878 közötti jegyzőkönyvek, számadások is kutathatók. Ehelyütt található a másolt magyar nyelvű, pozsonyi takács céh részére kiállítatott 1726-os kiváltságlevél, valamint a céh 1822-es datálású pecsétnyomója is. A levéltárban őrzött takács céh iratai 1717-1871 közöttiek, legértékesebbjei a magyar nyelvű artikulusok (1717). A csákvári - valószínűleg német varga, szíj- és kötélgyártó, nyerges tímár - egyesített céh téglalap alakú zászlajának (XIX. század második fele) mérete 130x150 centiméter.