Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

A VÁRMEGYE PECSÉTJE, CÍMERE, TÖRTÉNETI ZÁSZLÓI (V. G.)

A VARMEGYE PECSÉTJE, CÍMERE, TÖRTÉNETI ZÁSZLÓI Nemzeti történelmünk hivatalos állami jelképei mellett kialakult vármegyéink címerhasználata is. Vármegyéink eredete mindmáig vitatott, azonban aligha vonható kétségbe, hogy a területi alapon álló kormányzás megteremtésekor Szent István nem a korabeli bajor-német comitatust ültette át, hanem a sajátos, még jóval fejletlenebb hazai viszonyokhoz idomította a - már a XI. század kezdetén kettős funkciót hordozó világi igazgatás szervezetét. Miként Kristó Gyula megállapítja, egyfelől némely várakhoz tartozó terület összefüggő tömböt alkotott, a magyar vármegye szó eredeti - a vár határa - jelentésében ezt a szerepét ismerhettük meg. Az általános, középszintű világi közigazgatás kialakulását erősíti meg a veszprémi püspökség 1009. évi oklevele, s ahol a püspök fennhatósága többek között „Fejérvár"-ra határaival együtt terjedt ki, ahol a vár határai tulajdonképpen a vár megyéjét, Fejér vármegyét jelentették. Másfelől bizonyos váraknak nem összefüggő, olykor akár nagy szórtságban található különféle birtoktestek képezték a várkerületet. Mivel a latin terminológiában mindkét típusú várszervezet leggyakoribb elnevezése comitatus (ispánság), a másodjára említett típust magyarul gyakran a várispánság kifejezéssel adják vissza, ekként megkülönböztetve a szintén ispánságnak mondott vármegyétől. Utóbbira ugyancsak az 1009. évi veszprémi javadalmazó levél szolgáltatja az első példát, itt ugyanis a Fejér vármegyében található Úrhida vár szervezetét említik. A fejérvári várispánság keletkezése valószínűleg szintén államalapítónkhoz köthető, oklevelekből azonban csak 1229-től igazolható. A XIII. század első felében a királyi vármegye helyén fokozatosan létrejött a kialakuló köznemesség szervezete, a nemesi vármegye. Működésének első fennmaradt emléke a Zala vármegyei királyi serviensek Kehidán 1232-ben kiadott oklevele, melyen még a XVIII. században is megfigyelhető volt a zalai serviensek latin köriratú pecsétje. A fejlődés azonban más irányba mozdult, s a középkorban a vármegyéknek egyáltalán nem volt pecsétnyomójuk, megjelenésükig a főispán - általa az alispán és a szolgabírók - családi címerét ábrázoló gyűrűspecsétjével erősítette meg hiteles kiadványait. A legkorábbi vármegyei címeres pecsétet - köriratának tanúsága szerint 1490-től - Hunyad vármegye használta, később II. Ulászló 1498-ban Somogy vármegyét részesítette pecsétre véshető címeradományban. A vármegyei címerek elterjedé-