gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Grönland

rázatot, hogy a reggeli hajóval küldhették ki, hogy hozzon néhány konzervet. Évekkel később, Dél-Franciaországban láttam viszont Maxot, amikor leányom jelenlétében a Golf Clubban adott ebéd után tartott hosszú beszédében organizációs képességeimet dicsérte, a történteket erősen kiszínezve. Franciska hallgatagon, de sokatmondó mosollyal vette tudomásul apja kicsapongásait... Sajnos nem sikerültek az aurora borealis-ról készült felvételek, de ez az égi tünemény olyan szépséges, hogy nem lehet elfelejteni. Mintha egy megvilágított, a mennybolton felakasztott fátyol vagy függöny volna, amelyet láthatatlan kezek ide-oda mozgatnak. Akik az ilyen szépségeknek nem tudnak örülni, azoknak a nagyváros bűzét melegen ajánlom, lehetőleg orrukkal egy kétütemű motor kipufogócsövének tőszomszédságában. De gustibus non est disputandum. Tíz napi horgászat után a társaság elhatározta, hogy egy-két napot a mélytengeri horgászatnak szeretne szentelni. Nem fértünk fel mindnyájan a hajóra, mert sok helyet foglalt el a 10 sátor és az élelmiszer, ezért a kapitány kikölcsönzött két kajütös csónakot, amelyeket magunk után vontattunk. A „kapitány" aquavit (skandináv pálinka) felhőjét még nem vettem észre, elfoglalt a jéghegyek csodája és a fényképezés. Elhaladtunk egy zátonyra futott - második világháborús Liberty - hajó roncsai mellett. Én a szlalomszerű haladást a jéghegyek rovására írtam. Idővel útvonalunk annyira ötletszerűvé vált, hogy felmentem a hídra, ahol a szeszgőz még a látóképességet is befolyásolta. A kormánykeréknél egy eszkimó kölyök állt. A „kapitány" mindenáron pertut akart velem inni, és egy sörösládán ülve addig nem tágított, míg egy aquavitet meg nem ittam vele. Miután lementem, ahogy az egy félős „szárazföldi patkányhoz" illik, elmeséltem társaimnak az észlelteket. A dánok az ilyesmit nyilván megszokhatták, mert szavaim az égvilágon semmi hatást sem váltottak ki belőlük, a két hadonászó, egyszerre beszélő talján fel sem figyelt, a franciák a cserebogarak szerelmi életét vitatták, csak Teli Vilmos fiainál hullottak szavaim táptalajra. Már égtek a kajüt lámpái, amikor a kapitány elhatározta, hogy kikötünk és az irányt a sziklás fjord-partnak vettük. Meredek volt, de a partraszálláshoz még alkalmas. Hogy a kiszálláshoz elkerülhetetlen ide-oda evezgetést megtakarítsa, közelebb akart jutni a parthoz, de túl nagy volt a sebesség, és amikor egyszerre kezdtünk ordítani, mert már láttuk, hogy