gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Állami szolgálatban

rátért a tárgyra. Azt mondta: „Tudom, hogy évekkel ezelőtt elvesztetted az állásodat, azért mert szavadhoz hű akartál maradni és főnökeid, megváltoztatva az akkori kereskedelmi politikát, sutba dobták a köztünk lévő egyezséget. Azóta én ennek az állami vállalatnak az elnöke lettem, most lehetőségem nyílik a jelenlegi keretek között ezt a morális attitűdöt honorálni. Felajánlom neked, hogy kísérj el egy két-három hónapos európai útra asszisztensként és tolmácsként. A létesítendő állami kohó számára kell vásárolnom kb. 20 millió dollár értékű gépi berendezést. Természetesen minden költséget a cég visel, és azon kívül fizetnek havonta „x" dollárt. Érdekel-e téged ez az ajánlat?" Természetesen kapva kaptam az ajánlaton, ugyanakkor felhívtam a figyelmét, hogy bár műszaki előképzettségem van, de a kohászathoz semmit sem értek, és időbe telhet, míg félig-meddig tisztán látok ezekben a kérdésekben. „Nem baj, valahogy majdcsak megleszünk. Gyere! Egy hét múlva indulunk, egy nappal korábban gyere, átadom az egész iratköteget, és áttanulmányozhatod az ügyet". Elmúlt egy hét. Összecsomagoltam és táviratoztam szüleimnek Bécsbe, akik akkortájt megint ott laktak, majd Rióban találkoztam a főnökömmel, aki átadott egy kb. háromnegyed méter magasságú aktaköteget. Anynyit fűzött hozzá: na, ezzel már elkezdhetsz foglalkozni, hogy beletanulj, mi lesz a feladatköröd Európában. Tulajdonképpen ez volt új életszakaszom kezdete, amely folytatódott egy kéthónapos tárgyalássorozattal Németországban, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Néhány nap leforgása után azt tapasztaltam, hogy tulajdonképpen nem műszaki tudást igénylő tárgyalásokról van szó, hanem inkább a fennálló kereskedelmi lehetőségek kiaknázását kell argumentálni. Ez számomra angol, német és francia tudásommal könnyebb volt, mint a főnökömnek. Amikor látta, hogy tulajdonképpen ugyanolyan érvekkel próbálom álláspontunkat képviselni, mint ő, és tapasztalta, hogy az oda-vissza fordítás csak időrablás, így szabad kezet adott, csupán arra kért, hogy fordítsam le portugálra, amit a tárgyalófeleknek mondtam. Eltelt a két hónap, és sikerült kb. 1 millió dollárt lealkudnom az ajánlatokból. Ezeknek a sikeres tárgyalásoknak lehetett a következménye, hogy visszaérkezésünk után Rióban egy-két hónappal Amaro Lanari telefonon közölte velem az igazgatóság felhatalmazását, hogy hívjon meg az állami vállalat vezetőségébe. Feladatköröm az európai gépvásárlások és azok szállításának lebonyolítása párizsi székhelyű irodánkból.