gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Németországi idők

volt. Valószínűleg az uzsonna apropójából szóbahozott egy régi emléket: amikor Mama a kormányzó életnagyságú festményén dolgozott, én 8 vagy 9 éves lehettem. Egyszer engem is magával vitt a várba, és én ott ügyetlenül feldöntöttem egy csésze kakaót, aminek Magdolna nagyaszszony nem nagyon örült. Magáról a látogatásról bennem vegyes érzelmek maradtak vissza. A kormányzó és felesége udvariasan feltett kérdéseire válaszolva részletes tájékoztatást adtam szüleim sorsáról. De úgy éreztem, hogy kérdéseiket csak udvariasságból intézték hozzám, és hogy válaszaim sem túlságosan érdeklik egyiküket sem. Mintha a Horthy és a Károlyi családok között hajdan felmerült ellentétek még itt sem, a közös száműzetésben sem merültek volna a feledés homályába. Németországi idők Egyre több nyugtalanító hír kelt szárnyra. Valamennyi arra vonatkozott, hogy a győztes hatalmak a menekülteket német földről vissza akarják toloncolni eredeti lakóhelyükre, azokba az országokba, ahonnan elszármaztak, kiszolgáltatva őket annak a sorsnak, amelyet nem kívántak vállalni. Például számos változatban került szóba az is, hogy a hazájuknak függetlenséget és szabadságot követelő, s ezért a németek oldalára állt, Klagenfurt körzetében hadifogolyként őrzött fehérorosz hadsereg tisztikarát az angolok átadták a szovjet hatóságoknak, szabad prédájául a véres sztálini önkénynek. Egy Angliában élő gróf Tolsztoj tollából számos könyv jelent meg erről az - angol történelem szégyenfoltjának nevezhető - epizódról. Ezeket a híreszteléseket vagy rémhíreket természetesen senki sem tudta ellenőrizni, nem lehetett őket akkor sem bizonyítani, sem cáfolni. Tájékozottságunk az eseményeknek csak arra a szűk körére terjedt ki, amelyről az úgynevezett P. W. újságon keresztül szereztünk tudomást. Ezt a P. W. újságot (P. W.: Prisoner of War = hadifogoly) a magunkfajták számára szerkesztették; lett, litván, jugoszláv, cseh, lengyel, magyar stb. rovatot tartalmazott, azonban közleményei - a győztes hatalmak szempontjából tekintve érthetően - sokszor tendenciózusak voltak. így a sorsunkat illető vészterhes mendemondák továbbra is szép számban terjedtek, nem