gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

cia tisztek körében családunk neve nem volt ismeretlen, így az ő támogatásukkal a béke első, anarchikus időszakának sok nehézségén viszonylag könnyebben tudtunk úrrá lenni, mint számos más menekült. Ez a körülmény azonban mindnyájunkat - főleg szegény atyámat — tragikus helyzetbe sodort. Egy hozzánk vetődött ismerőstől értesültünk róla, hogy az a két vagon, amelyben a szőnyegeket és festményeket útnak indíttattuk, eljutott Grazig, majd ott érte a bombatámadás, és ott fosztották ki. Mama, mintha megsejtette volna az elkövetkezendőket, kérlelte atyámat, hogy adja fel a tervét, de ő, sajnos, hajthatatlan maradt. Egy magas rangú francia tiszttől megkapta a laissez-passer-t, a zónák közötti utazásra jogosító engedélyt, amellyel Grazba indultunk, hogy mentsük a menthetőt, vagy legalábbis felderítsük, maradt-e valami értéktárgyainkból. A lebombázott grazi állomáson, egy holtvágányra félretolva, kiégett és összedúlt épületmaradványok között valóban ott vesztegelt a két siralmas állapotban levő vagon, szinte teljesen kifosztva. Csak a nagy, tölgyfa ládákat nem tudták feltörni. Éppen néhány megmaradt holmink összeszedésével és továbbszállításával foglalkoztunk, amikor atyám egy orvul felállított csapdába esett. Csak utólag derült ki, hogy épp az az osztrák náci figyelt fel rá, aki - összejátszva az amerikai hadsereg egy nem éppen tisztakezü tisztjével - bizonyára fontos szerepet játszott a fosztogatásokban is. Ez az osztrák, hogy mentse az irháját, feljelentést tett atyám ellen az amerikai hatóságoknál, miszerint ő lett volna Dollíuss, a hajdani osztrák kancellár egyik gyilkosa. Akkoriban tényleg beszéltek egy bizonyos von Karold nevű osztrákról, akit ezzel a merénylettel gyanúsítottak, de az európai tájékozottsággal nem vádolható amerikaiak nem láttak különbséget von Karold és gróf Károlyi között, így egyszerűen letartóztatták és egy táborba szállították. Hogy az osztrák náci osztozkodott-e az amerikai tiszttel vagy sem, az már mellékes, akkor még nem léteztek per- és jogorvoslati lehetőségek, de később is csak elvétve. Bár minden követ megmozgattunk, atyámat nem sikerült szabadlábra helyeztetnünk, sőt, még a magyar hatóságoknak való kiadatását sem tudtuk megakadályozni. Otthon ugyanis, amikor megtudták, hogy Károlyi Viktor egy amerikai tábor foglya, azzal a koholmánnyal érvelve, hogy atyám háborús bűnökkel vádolható miniszter volt, a kiszolgáltatását kérték. Ennek az amerikaiak, akkori igazságszolgáltatásunk nem kis „dicső-