gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

ségére", eleget tettek. Megbilincselve, repülőgépen Pestre szállították őt, a hírhedt Andrássy út 60-ba. Atyámat az 1849-es aradi vésztörvényszék színvonalán működő, úgynevezett népbíróság - noha több mint húsz tanú bizonyította ártatlanságát - három és fél évi börtönbüntetésre ítélte, azzal az elfogult és hihetetlen váddal, hogy a németek iránti rokonszenve nagymértékben közrejátszott Magyarország hadba lépésében. A vádiratban már nem szerepelt a hazug „minisztervád", amelyet nyilván csak azért hoztak fel, hogy az amerikaiak kiszolgáltassák őt. Letartóztatása és elhurcolása után családunk szétszakadt; öten négy különböző országba kerültünk. Amikor számos nehézség után megszereztem a tartózkodási engedélyt, Lindauban, a Bodeni-tó partján egy garázsban kezdtem el dolgozni mint autószerelő mechanikus, mert belőlük azon a környéken hiány volt, annak ellenére, hogy Németország nyugati övezeteit valósággal elárasztották a legkülönfélébb foglalkozású menekültek. Mivel nem voltam szakmunkás, főnököm, mielőbb szolgálatába fogadott, a gyakorlatban mérte fel, mennyire vagyok járatos a mechanikában. A próbafeladatokat megoldottam, talán azért is, mert a különféle gépek szerkezete és működése mindig is érdekelt, és már Mágocson is hosszú órákat töltöttem a gépházban, figyelve az ott folyó munkákat. Egyik délelőtt a szerelőakna mélyén, tetőtől talpig olajosan és szutykosan, éppen egy futóművet bontottam darabjaira, amikor alig érthető, gyatra németséggel egy francia arra kért, hogy vizsgáljam át kocsija motorját, mivel a gyújtással baj van, útja viszont nagyon sürgős. Mikor előmásztam az autó alól, meglepetésemre egy fiatal francia őrnagy állt előttem. Azt hiszem, az ő meglepetése még az enyémnél is nagyobb volt, amikor hibás németséggel feltett kérdésére franciául válaszoltam. Ebből a találkozásból és a későbbi beszélgetésekből nemsokára baráti kapcsolat alakult ki. Többször látott vendégül tóparti villájában, majd megbízott, állítsak össze részletes tervezetet azoknak a háborúban megrongálódott, mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeknek az üzembe állítási lehetőségeiről, amelyek Bajorország francia megszállás alatt álló részében voltak. Talán felesleges megjegyeznem, mennyire örültem ennek a váratlan feladatnak. Kapva kaptam rajta: azonnal elvállaltam. Hogy a meglevő gyér adatokat kibővíthessem, be kellett járnom a vidéket, fel kellett mérnem a lehetőségeket, kiegészítő adatokat kellett gyűjtenem. Az őrnagytól autóhasználati engedélyt kaptam, az üzemanyagról is részben ő gondos-