gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Hadapródiskola - Pécs

és gyakorlat nem a legkönnyebb a madárra, de messzire, előre lőni már egymagában véve is minden bizonnyal 50 vagy 100 darabbal növelte puskásonként és naponta a lőtt vad számát. Az első világháborús idők híres puskásait - mint Hunyady László, Erdődy Pál, Czernin Ottó és sorolhatnám tovább - én már nem éltem meg, de azok, akikkel ott együtt vadászhattam, olyan tudással, illetve lőképességgel rendelkeztek, amellyel manapság a sokoldalúság és gyakorlat hiányában csak néhány, egészen kiváltságos puskás rendelkezik. Volt, hogy négyezer darabot lőttek egyetlen nap alatt, gyakran egy puskás maga elérte a hatszázat, sőt kétszer az ezret is elérték. Hogyan érezné magát a legtöbb vadász manapság, ha egy nap alatt 500 lövést adna le, nem is beszélve az ezerről? A két vadászhét egy bizonyos napján nagybátyám kakasos puskákkal lőtt, de ő maga húzta fel a kakasokat! Micsoda izomzat kellett ehhez, a jobb keze nagyobb volt, mint a bal. Hányszor hallhattam a későbbi években számtalan puskás előadását, amelyekben bizonygatták a foglyok 3 mm-es söréttel történő lövésének lehetetlenségét. Természetes, hogy egy spanyol fogolyvadászatra nem ilyen sörétet viszek, de ott nem is kell a második lövés egy ázott szőrű, távoli nyúlra. Ami sokakat meglephet, akik gyakorlat hiányában erre nem tudtak maguktól rájönni, hogy minden egyes, nem gyári sörétes fegyvernek megvan a maga ideális sörétnagysága, ahol a szórás a legegyenletesebb, s használatánál nincsenek a szórásképben „lyukak". A vékonyabb sörét hamarabb veszíti el kinetikai energiáját mint a vastag, ennek megfelelően a röppályák íve is különböző. A rövid- és középtávolságú lövésnél ennek semmi gyakorlati jelentőséget nem kell tulajdonítani, de egy messzi nyúlnál vagy egy igazi toronykakasnál ez már szerepet játszik. Az egyik puskás „eléje fog", a mási hátulról „leelőzi" a kilövendő vadat. De miért nehezítsem meg magamnak a lövést azzal, hogy egy távoli lövésnél 2,5 mmes söréttel gyorsabban kelljen „előzni" - vagy többet eléje tartani, mint a 3 milliméteresnél? Nem egyszerűbb egy bizonyos sörétnagyságot használni, annak röppályáját megszokni, és gyakorlatból rájönni, hogy mikor kell esetleg még föléje is tartani? Az e témával foglalkozó könyvek száma könnyedén megtöltené egy közepes nagyságú könyvtárat. Ezek elemzése vagy taglalása nem célom, de talán olvasói megértésre talál e néhány, futólagos gondolat: - Egy jól fekvő puskával a rosszabb puskás is jobban lő.