gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Hadapródiskola - Pécs

- Egy jobbkezes puskásnál a kinyújtott bal karral leadott lövés a sebesen keresztbe repülő vadnál nagyobb eredményhez vezet. - A helyes lábra történő súlyponthelyezés fontosabb, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. - Nem célozni, hanem lendülni. Meggyőződésem, hogy a tótmegyeri vadászatok sikere nem csak a puskások öröklött vagy a gyakorlatban megszerzett, kiváló adottságaiban keresendő. Köztudott, hogy minden puskás a hosszú évek alatt ugyanazt a típusú patront használta. Ennek sebességét megszokva rögződött beléjük tudat alatt az a technika, amellyel a különböző vadra szinte egyforma sikerrel lőhettek. Amit hosszú éveken át elképzelni sem tudtam, végül mégis bekövetkezett: teljes díszben, végzős növendéktársaim között én is ott állok a pécsi hadapródiskola nagy udvarán, hogy az érettségi bizonyítványt átvegyem. Ez az okmány is rég elmerült a háború feneketlen ingoványában, emlékezetemben is inkább azok a közhelyektől hemzsegő, pátosztól csöpögő búcsúbeszédek idéződnek fel, amelyeket tanáraink és parancsnokaink hozzánk intéztek. Minden bizonnyal útravalóul szánták őket azokra az időkre, amelyet már önállóan, a magunk lábán állva töltünk majd a kötelezően nagybetűvel írandó és mondandó Életben... Ma sem értem, ma is rejtély számomra, hogyan, miért maradt, maradhatott ki ezekből a fellengzős szózuhatagokból sok egyéb. Miért nem hangzott el ott a kadétiskola udvarán, legalább sejtetésképpen néhány mondat azokról a megpróbáltatásokról, szenvedésekről és sorscsapásokról, amelyek akkor már félreismerhetetlenül előttünk álltak, s amelyek - alig néhány év múlva - személy szerint bennünket is, családunkat is, hazánkat és parányi népünket is olyan kíméletlenül sújtották, és amelyek - már akkor - nagyon is előreláthatóak voltak. Mi, a Zrínyit elhagyó hadapródok, fiatalos naivitásunkban észre sem vettük a fejünk fölött tornyosuló viharfelhőket, vagy aki észrevette, az sem tulajdonított ezeknek különösebb jelentőséget. Annál nagyobb jelentőséggel bírt számunkra az, hogy a hagyományokat folytatva a díszes, bőrbe kötött évkönyvet átadjuk az utánunk következő évfolyamnak. Nemcsak e könyv átadása volt hagyomány, hanem az is, hogy ebben az évkönyvben évről évre változatos, tréfás történetek is helyet kapjanak. Mi a Toldi trióligát plagizáltuk népies formában, a cor-