gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

Elsősorban mint magyar, másodsorban mint Károlyi talán azt fájlalom a legjobban, hogy könyve közel 400 oldalán fajunknak és népünknek majdnem kizárólag csak a hibáit ecsetelte és pellengérezte ki. Miért kell ezeket világszerte kikürtölni? Nem lett volna elegendő csak velünk, magyarokkal tudatni? Kell-e a családi szennyest - ahogy mondják - in plenum publicum mosni? Oly apró és lényegében érdektelen részleteket pertraktálni, mint pl. nagyapjának kapcsolata a vallással és a kegyúri méltósággal? Ez kortünet volt, hatásai még a század 30-as éveiben is észlelhetőek voltak. Például nálunk, Mágocson. Nagyapám, unva a falusi pap prédikációját, keresztülvitte, hogy a szentmise végén tartson olyan miserendet, amely előtt ő nagyobb feltűnés nélkül el tudott menni a kegyúri páholyból. A mai idők és az objektivitás szemszögéből ez bizonyára helyteleníthető, de ezt közülünk senki nem verte nagydobra. Nagybátyámnál, Károlyi Lászlónál az éves vadászatok alkalmával a radványi uradalomban - amely több mint 300 éve volt családi birtok - állítólag a férfi vendégek fizikai jólétét előmozdítandó, falusi leányzókat „rendeltek be". Nem tudok kezeskedni egy ezt cáfoló véleményért, de efféléről én soha sem hallottam. Egyszer viszont nevetve mesélte nagyanyám testvére, Károlyi Lajos, hogy egy falusi lakodalom alkalmával, egyik erdélyi birtokán maga a vőlegény ajánlotta fel aráját neki, talán a régi jus primae noctis szokásnak megfelelően. Ezen ajánlattal - köszönettel bár, de - nem élt... Semmi értelmét nem látom annak, hogy az említett memoárokban előforduló tévedésekre kitérjek, azokat a valós tényeknek megfelelően ecseteljem, de a már említett történelmi hűség kedvéért is leszögezendő: nagyapám minden kényszer nélkül osztott ki 800 hold földet az Alföldön a világháborús arany és ezüst vitézségi érmeseknek és azok árváinak propaganda, újságcikk és fényképészek nélkül. Ellentétben az annyiszor hangoztatott kápolnai (Károlyi Mihály egyik öröksége) földosztással. Nem hinném, hogy mérvadóan cáfolható lenne, hogy az első világháború utáni években még aktuálisabbá vált az alapvető változtatások szükségessége. De milyen különbség van Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Széchenyi István beszédei, cikkei és a megboldogult Károlyi Mihály és felesége memoárjai között...! Tempora mutantur..., de mindezek ellenére bizonyos kegyelettel hódolok Károlyi Mihály emlékének, mert politikai pályafutásának első éveit egy humanista idealizmus jellemezte.