gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

Később, kamasz koromban nagyapám továbbra is nagy hatást gyakorolt rám. Érdeklődéssel követtem eszmefuttatásait, beszélgetéseit vendégeivel, leginkább az ebéd és vacsora utáni órákban. Ha jól emlékszem, a harmincas évek második felében jött látogatóba Hóman Bálint, az akkori kultuszminiszter, Mágocsra. Nagyszüleimen kívül csak Ferenc nagybátyám, egy sárospataki történelem szakos angol tanár és annak magyarul jól beszélő felesége, valamint két további vendég voltjelen. Tacskó fejjel akkor még nem tudtam a fölhozott argumentumok horderejét értékelni vagy fölmérni, de a viták tárgyköre, a magyar történelem sokoldalúsága lenyűgözően hatott reám. Hómannal - történelmi síkon - a társaság többi tagja érthetően nem tudta felvenni a versenyt. Néhány elhangzott kérdésük mégis szöget ütött a fejembe. Nagyapám tette fel a kérdést: mi lett volna hazánk sorsa, ha ősi hagyományainkat, szokásainkat, írásmódunkat - a rovásírást - nem irtotta volna ki első, koronázott királyunk, és ha nyugati befolyás nélkül, más szemmel ítélhette volna meg ősi vallásunkat? Határozottan megdöbbentő volt e feltevés praekognitív jellege. Hiszen a kisázsiai ásatások sok ezer feltárt és később meg is fejtett agyagtábláin azon adatokat hozták felszínre, amelyek a Krisztus előtti második évezredet ecsetelték. Ezek nemcsak az akkori kereskedelmi és társadalmi szokásokról adtak felvilágosítást, hanem - és ez volt talán a legmegrázóbb rész - az akkori vallásról is. Mi, a XX. század elfogult polgárai csak nehezen tudjuk elképzelni vagy elhinni, hogy létezett Krisztus előtt 2-2,5 ezer évvel egy vallás, amely sarkalatos pontjaiban megegyezik a krisztusi tanok alapelveivel. Garmadával kerültek elő az elmúlt 50 év alatt régészeti, nyelvészeti, embertani és egyéb adatok, amelyek a régi tézisek sokaságát cáfolják, beleértve a téves, finn-ugor eredetünket is. Ez utóbbi ugyanolyan valótlanság, mint a reformáció korában valószínűleg tudatosan terjesztett állítás, hogy volt egy nőnemű pápa is (Juanna). Ezt sokkal később a numizmatika, az éremtan segítségével is megcáfolták. Emberileg viszont érthető, hogy az a tudós, tanár vagy nyelvész, aki egy életen keresztül hirdetett valamit, amelyről később kiderült, hogy téves, nehezen fogja ellenkezés vagy ellentmondás nélkül a cáfolatokat lenyelni. Talán ezért is ütközik annyi nehézségbe a valóság elfogadása... Bár nem tartozik egy életrajz keretei közé, mégis szeretnék, elsősorban mint magyar, egy olyan témakört kissé bővebben vázolni, amelyre