gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

érthető, hogy mindezek befolyásolták az érintettek gondolatvilágát. Amikor a kormányzót bajor otthonában - én is mint menekült - 1946ban meglátogattam, még nem írta meg memoárjait. Én akkor, mint 22 éves ifjú talán a kelleténél nagyobb fontosságot tulajdoníthattam azoknak az epizódoknak, amelyek a kormányzóval kapcsolatban múltamat kiszínezték. Eszembe jutott, hogy egy gödöllői látogatásom alkalmával az öszszegyült notabilitások szeme láttára, fehér hadapród díszegyenruhában, beleestem egy szúrós, nagy kaktuszbokorba. Akkor, Weilheimben imponált nekem, hogy az akkori „legfelsőbb haduram" egy ilyen „kicsinységre" emlékezett. Nem emlékeztem viszont arra - dacára a gyakori várlátogatásoknak —, hogy egyszer még gyerekként Nicolette és Zsófia unokatestvéreimmel (ifj. Horthy Miklós leányaival) a húsvéti tojásokat kerestük a várkertben, mint ahogy arra sem, hogy a kormányzó idegen, német akcentussal beszélt. Nehéz viszont elhinnem, amit Károlyi Mihály, harmadfokú nagybátyám memoárjaiban írt, hogy Horthy Miklós adriai éveiben üldözte a magyar nyelv használatát. Károlyi Mihály memoárjai talán még több alkalmat nyújtanak a lehetőleg objektív és előítélet nélküli viták elemzéséhez. Vitathatatlan, hogy emlékirata nagyobb horderejű, mint a kormányzóé. Nemcsak tartalmilag, hanem azért is, mert az angol nyelven megjelent memoárok lényegesen nagyobb olvasóközönséget érintettek, mint Horthy Miklós német és magyar nyelvű önéletrajza. Továbbá a kapitalizmus hibáinak kipellengérezése egy szocializálódó világban - amely a húszas évek óta Európában is erősen észlelhető volt - nagyobb vonzerőt rejtett magában az olvasóközönség számára, mint annak az embernek az emlékiratai, akit az események sodortak a magyar történelem hányódó hullámaira. Ráadásul akkor, amikor a világközvélemény a szocializmus csalhatatlanságába vetett hitével, a királyságok idejemúltságát - részben a vae victis jegyében - naponta kipellengérezte a sajtó hasábjain. Minden írni és olvasni tudó lény a véleményét a tényekre, az elhangzott és írott szó meggyőző erejére alapítja. Ez természetesen nem zár ki - a bekövetkezett változások miatt - módosításokat, legyenek azok okozói közgazdasági, tehát materialista, politikai, eszmei vagy morális okok. Az önérdekek mozgatórugójának ereje kihat korunk politikusaira, függetlenül azok nemzetiségétől, vallásától és tárgyilagos ítélőképességétől, de elképzeléseik propagálása a sajtó és a televízió segítségével napjainkban