gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

lió angol fontra becsülte, de hogy ez hogyan aranylott a többi ág vagyonához, ahhoz - hiányos adataim miatt - nem tudok érdemben hozzászólni. A trianoni szerződésben a győztes hatalmak garantálták - bizonyos határokon belül - az elcsatolt, s így elvesztett földbirtokok részbeni kártalanítását, egy úgynevezett „agrárfond" keretein belül. E fizetési kötelezettség be nem tartása és halogatása váltotta ki azt a jogi akciót, amelyet a károsult Csekonics és Károlyi család tagjai kezdeményeztek, és amely „optáns per" néven vált ismertté. Ezt a bonyolult, nemzetközi jogi pert, amely évtizedeken keresztül húzódott, a hatvanas években svájci ügyintézéssel igyekeztem a holtpontról kimozdítani, így szereztem tudomást a családomat érintő összegről, amely akkor, a hatvanas években kb. 40 millió arany frank vagy korona volt. Visszatérve a Károlyi Mihály és Imre közötti ellentétekre, szeretnék e témával hosszabban foglalkozni a történelmi hűség kedvéért is, még ha nem is tartozik saját emlékiratom kereteibe. Van egy közmondásunk: „minden szentnek maga felé hajlik a keze". Ezen igazság gyakorta észlelhető, nemcsak a kereskedőknél vagy a politikusoknál, hanem az önéletrajzíróknál is. Amikor Horthy Miklós memoárjait elolvastam, első reakcióm az volt, hogy bár kár volt ily önjusztifikáló és szépített formában megírni élettörténetét, hiszen ettől függetlenül az ellene elhangzott vádak túlzottak voltak, amikor azonban elolvastam Károlyi Mihály memoárjait és a Magyarországon kiadott „Horthy Miklós titkos iratai" című könyvet, akkor módosítanom kellett ezen véleményemet. Ehhez bizonyára hozzájárult az a körülmény is, hogy serdülő korom óta úgy atyám, mint nagyatyám a kormányzó ténykedéseit nagyon is kritikus jelzőkkel illették. Egy bizonyos fokú szubjektív beállítottság - emberileg talán érthető - feltételezhető volt családom részéről, már rokonsági okokból is, hiszen nagyapám erősen ellenezte ifj. Horthy Miklós házasságát, aki elvette egyszem leányát, Consuelot (Bunyt). Hogy ez a frigy zátonyra futott, és a házasságot a későbbi években a Curia is semmisnek nyilvánította, az igazat adott az eredeti egyirányú gondolatainak. Hozzájárulhatott az is, hogy legfiatalabb fia, Gyula, atyám öccse Horthy Miklós Polette nevű leányát vette el, aki fiatalon, tragikus körülmények között hunyt el. Gyula özvegy maradt, nem nősült meg újra. Apósánál nagy kegyekben volt, és röviddel Horthy István halála után ő is egy repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Talán