gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

lió angol fontra becsülte, de hogy ez hogyan aranylott a többi ág vagyo­nához, ahhoz - hiányos adataim miatt - nem tudok érdemben hozzászól­ni. A trianoni szerződésben a győztes hatalmak garantálták - bizonyos határokon belül - az elcsatolt, s így elvesztett földbirtokok részbeni kár­talanítását, egy úgynevezett „agrárfond" keretein belül. E fizetési kötele­zettség be nem tartása és halogatása váltotta ki azt a jogi akciót, amelyet a károsult Csekonics és Károlyi család tagjai kezdeményeztek, és amely „optáns per" néven vált ismertté. Ezt a bonyolult, nemzetközi jogi pert, amely évtizedeken keresztül húzódott, a hatvanas években svájci ügyinté­zéssel igyekeztem a holtpontról kimozdítani, így szereztem tudomást a családomat érintő összegről, amely akkor, a hatvanas években kb. 40 mil­lió arany frank vagy korona volt. Visszatérve a Károlyi Mihály és Imre közötti ellentétekre, szeretnék e témával hosszabban foglalkozni a történelmi hűség kedvéért is, még ha nem is tartozik saját emlékiratom kereteibe. Van egy közmondásunk: „minden szentnek maga felé hajlik a keze". Ezen igazság gyakorta észlel­hető, nemcsak a kereskedőknél vagy a politikusoknál, hanem az önélet­rajzíróknál is. Amikor Horthy Miklós memoárjait elolvastam, első reakcióm az volt, hogy bár kár volt ily önjusztifikáló és szépített formában megírni élettör­ténetét, hiszen ettől függetlenül az ellene elhangzott vádak túlzottak vol­tak, amikor azonban elolvastam Károlyi Mihály memoárjait és a Magyar­országon kiadott „Horthy Miklós titkos iratai" című könyvet, akkor mó­dosítanom kellett ezen véleményemet. Ehhez bizonyára hozzájárult az a körülmény is, hogy serdülő korom óta úgy atyám, mint nagyatyám a kor­mányzó ténykedéseit nagyon is kritikus jelzőkkel illették. Egy bizonyos fokú szubjektív beállítottság - emberileg talán érthető - feltételezhető volt családom részéről, már rokonsági okokból is, hiszen nagyapám erő­sen ellenezte ifj. Horthy Miklós házasságát, aki elvette egyszem leányát, Consuelot (Bunyt). Hogy ez a frigy zátonyra futott, és a házasságot a ké­sőbbi években a Curia is semmisnek nyilvánította, az igazat adott az ere­deti egyirányú gondolatainak. Hozzájárulhatott az is, hogy legfiatalabb fia, Gyula, atyám öccse Horthy Miklós Polette nevű leányát vette el, aki fiatalon, tragikus körülmények között hunyt el. Gyula özvegy maradt, nem nősült meg újra. Apósánál nagy kegyekben volt, és röviddel Horthy István halála után ő is egy repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Talán

Next

/
Thumbnails
Contents