gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Tűzföld és a Déli-Andok

egyesek már cseréptetővel, és nem mint a legtöbb, hullámbádoggal fedve. Ez utóbbinak meg volt a gyakorlati értelme: könnyebben lehetett szállítani, és a tetőszerkezethez erősíteni, amely a viharok miatt szükséges volt. A városka egyetlen bankjában „travellers"-csekket akartunk beváltani, de az alkalmazott ilyesmiről még csak nem is hallott, és hamisítványt gyanítva az igazgatóhoz ment. Szerencsénkre legalább ő tudott e fizetési módozatról, de beváltani ő sem volt hajlandó, de jó hazafiként elkísért a városi múzeumba, ahol először a vendégkönyvet kellett aláírnunk. Nem vártunk ugyan egy Louvre-t vagy British Museumot, de az inventár választék mégis meglepett. Egy öreg Lee-Enfield peremgyújtós puska, egy fekete, mágneses telefon, egy félméteres hajókötél darab, elsárgult fényképek, egy Biblia és mint különleges fontossággal bíró tárgy, üvegszekrényben egy barna, aszott indiánmúmia, egy guanaco bőrön fekve. Egy közeli barlangban találták nemrég, a száraz, sótartalmú levegő nyilván konzerválóan hatott rá, jól lehetett szemöldökét, körmeit és haját látni, csak azt nem, hogy férfi-e avagy asszony - valami rágcsáló miatt. Másnap elértük a Torres de Paine nevű hegycsoportot és a róla elnevezett nemzeti parkot. Nem számítva a himalájai Annapurnát, ez a hegy talán a legszebb, amelyet eddig láttam. Felvételeim a valóságnak csak bágyadt paródiái. A szivárvány minden színében, azon felül aranyosan is csillogó hegyormok sorakoznak, és a felkelő vagy lemenő nap sugaraival percenként változtatják színüket és árnyképeiket. Néhány ilyen látvány teljesen kárpótolt az autóban beszívott kellemetlen benzingőzökért. Innen északra csak többszöri határátlépéssel tudtunk továbbhaladni, amelyek annál kellemetlenebbek voltak, minél rosszabb volt a két ország között a politikai légkör. Amikor a két ország néhány sziget miatt majdnem fegyverhez nyúlt, igen gyorsan rájött a chilei kormány, hogy országának déli részét csak vízi és légi úton megvédeni nem volna képes. Ekkor döntötte el Pinochet tábornok-államelnök az úgynevezett „Ausztrál út" megépítését, amely lehetővé tette Dél-Chile elérését az argentin határ többszöri átlépése nélkül. Számtalan szakaszon egyszerre kezdődtek munkák; munkanélküliek tízezreit alkalmazta az állam. Sajnálatos, hogy a tévé és az újságok erről a műszaki szempontból is érdekes és majdnem egyedülálló munkáról alig tudósítottak. Nem állt módomban ezen az új úton teljes hosszában végigutazni. Csak néhány száz kilométert láttam, de mint volt útépítő, szájtátva bámultam a merész megoldásokat, a gigantikus méreteket, a természet elbűvö-