gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Tűzföld és a Déli-Andok

szert és csalit kipróbálva. Dacára mindennek, mégis élmény az embert kíváncsian néző guanacokat, a lámák családjához tartozó állatokat figyelni, azok ha-ha-szerü hangját hallani, amelyek most már az indián nyilaktól nem félve, egészen közel merészkednek az emberhez. Manapság lökhajtásos repülőgéppel lehet Ushuaiáig jutni, de a 15-20 évvel ezelőtti, szörnyű utak az autógumikat 10-12 ezer kilométer alatt elhasználták. Ma már a főutak aszfaltozottak, sőt egy három kilométeres szakasz a Falkland háború óta - pótrepülőtér gyanánt - háromszoros szélességűre építették ki. A Maria Behety Estancia síkságain láttam színesre festett 200 literes, a szél miatt kövekkel megrakott hordók egyenes vonalát - kényszerleszállási segítségként. Első dél-chilei utam alkalmával a Tűzföld nyugati oldalát csak hajón vagy az argentin utak igénybevételével lehetett elérni. Az útviszonyok olyanok voltak, sőt másodrendű utakon még ma is olyanok, hogy minden kocsifényszóró és ablaküveg előtt egy vasrács van felszerelve, hogy a feldobott kövek be ne törjék az üveget. A szemsérüléseket elkerülendő a lakosság nagy része még ma is állandóan szemüveget hord, és a Dél-Amerikába látogató átlag turistára meglepően hatnak a prémgalléros norvég, koreai és hongkongi bélelt nylon kabátok. A turizmus időszaka novembertől márciusig tart; a négy, aránylag meleg hónapra szorítkozva. Később a viharok, hófúvások, a kidőlt fák és egyéb akadályok az átlagos személygépkocsik használatát meghiúsítják. A Magellán-szorostól északra a chilei részen rászántuk magunkat, egy idősebb amerikai horgász házaspár és én, egy hosszabb autóútra. Az előkészületek sem voltak egyszerűek, 2000 kilométer távolságból kellett egy alkalmas gépkocsit előreküldeni. Nem tudtuk, hogy a benzinkutak akkoriban egymástól 4-500 km-re vannak, és napok teltek el, amíg elegendő benzintároló edényt és kannát be tudtunk szerezni. Ezek rosszul záródtak, úgy bűzlöttek, hogy a hidegben nyitott ablaknál kellett utaznunk. Az első érdekes látvány egy barlang szájában felállított melodon-szobor volt, amelynek eredeti csontvázát nemrég találták meg, és amely az utolsó itt élő növényevő, 2,5-3 méter magas őslény volt, messziről egy grizli medvére hasonlított. Körülbelül „csak" 10 ezer évvel ezelőtt pusztult ki. Az egyik chilei városka akkor ünnepelte harmincadik születésnapját. Sakktáblaszerűen kiépült, mindenütt aszfaltozott utak, kőből épült házak,