gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Tűzföld és a Déli-Andok

ber visszaeresztette a vízbe! 10 napot horgásztam itt és egyetlen egyszer sem éltem meg egy szélcsendes napot sem. Azt mondják, hogy az 5-9 szélerősségű „fuvallat" évente 270 napon át keseríti meg mindenkinek az életét. Egy kis, ezzel kapcsolatos vázlat: hátszéllel, a kocsival megállva, széllel szemben nehéz lett volna az ajtókat kinyitni, így két kézzel fogtam az ajtószárnyat, hogy lassan kiszállhassak. Amikor felegyenesedtem, a szél kifújta szemüvegem bal üvegét, amelyet érthetően soha többé nem találtam meg. Márciusban - tehát a tűzföldi ősszel - olyan hideg van, 3°C, orkánszerű széllel, hogy barátom kesztyűtlen kézzel nem tudta a halászbotját tartani. A hónaljig érő gumicsizmában álltam derékig a vízben, a szélnek háttal nekitámaszkodva, amikor a szélirány váratlanul megváltozott. Hanyatt estem, és az ár elsodort. A csizma telelett vízzel, és ez az úszást nagyon megnehezítette. Bizony rosszul is végződhetett volna ez a kaland. Akkor tanultam meg a gumicsizmán kívül szorosra húzott öv használatát. Különleges, nagy műlegyeket használtunk, de a dobás a nagy szélben nem csak fárasztó, de veszélyes is lehetett. A folyó sodra olyan sebes volt, hogy a dobott légy nem ért rá elég mélyre süllyedni, pedig a nagy halak ott voltak, a napsugarak melegétől menedéket keresve. Hallottam egy amerikai találmányról, egy gyorsan süllyedő horgászzsinórról, amelyben - hosszában beágyazva - egy ólomszál volt. Beszereztem, ki is próbáltam, és örömmel tapasztaltam, hogy még szél ellen is jól lehetett vele dobni, de amikor hátszéllel dobtam, és a szélirány hirtelen és váratlanul megváltozott, a 30 vagy 35 méter ólmos zsinór olyan erővel vert a hátamra és a nyakamra, hogy elestem. Nem is használtam többet. Botként egy 3-3,5 m-es „carbonfíbert" használtam, amely vékonyságával kevesebb légellenállást nyújtott, mint a 4-4,5 m-es kétkezes, angol lazacra használt horgászbot. Sajnos minden évvel rosszabbodik a horgászat, ellenőrzés hiányában a tilalmi időket sem és a kifogható nagyságokat szabályozó rendeleteket sem tartják be, ezzel tönkretéve az egykori páratlan horgászparadicsomot. A megnyitott vendéglők, boltok, panziók rövid időn belül kongani fognak, és mindez a már napjainkban megszokott emberi rövidlátás, kapzsiság, logika nélküli ostobaság vitathatatlan tényeit igazolja. Mi egy délelőtt 6 tengeri pisztrángot fogtunk, mind meghaladta a 6 kg-ot. Most hallottam, hogy 2 évvel később, három nap alatt csak kettőt fogott három barátom reggeltől estig, minden elképzelhető horgászmód-