gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Himalája

nek. Megkérdeztem, hogy mi az ára. Sokallottam - és sajnos nem vettem meg -, csak később, Londonban derült ki, hogy valódi ára a mondottnak tízszerese, és a vélt gyíkbőr egy himalájai „hó-békának" a bőre. Az egész beszélgetés, a szabatos válaszok, mind nem illettek egy egy­szerű múzeumőrhöz, azért is megkérdeztem, hogy ő tulajdonképpen ki­csoda. Sokáig nézett rám, mintha gondolatvilágomba akart volna belelát­ni, egy másik ember tekintete volt, aztán hirtelen megint az öreg őr lett. „Mindjárt elmondok magának sok mindent, de nem itt" - és sikátoro­kon és mellékutcákon át elvezetett egy kis szerény, de tiszta házacskába. Különös volt, hogy bármennyire igyekeztem, később nem tudtam vissza­emlékezni az utcákra, a ház külsejére, mennyi ideig tartott az odaút, mi­ről beszéltünk útközben, mintha egy fátyol borult volna tudatosan gondo­lataimra. Órák hosszat beszélgettünk házában, eleinte elbeszélés formában, majd mint egy mester az elmaradott tanítványával. Elmondta, hogy ő egy történelem- és nyelvszakos „láma", és amikor a kínai csapatok megszáll­ták országát, külföldre küldték, az volt az érzésem, valami kiküldetéssel. „Tudja - jegyezte meg -, minden embernek és népnek megvan a maga előírt sorsa, amelyet bár befolyásolni tudunk, de teljesen megváltoztatni nem." A történelmi hullámelmélet volt erre a válaszom, minden népnek volt vagy van fénykora, de mélypontjai is, pl. Egyiptom, Kína 5000 évvel ezelőtt, Franciaország vagy Magyarország a XIV. században, vagy a zulu nép Lobengula alatt. E népek sorsa mind egy szinuszgörbére emlékeztet. Tudott erről az elméletről, de találóan rámutatott arra, hogy amíg a szi­nuszgörbe bizonyos ismétlődő törvényszerűségnek van alávetve, addig a népek sorsgörbéje hol meredekebb, hol laposabb. Gondolkodóba ejtett az a fejtegetése is, mely szerint az európai népek - ellentétben a keletiekkel - a balszerencsét vagy a szerencsét gyakran a véletlennek tulajdonították, a sorsszerűséget vagy ismeretlen külső erők behatását elhárítva, mert nem fér bele a mai elképzeléseik szűk kereteibe. Barátokként váltunk el. So­katmondó szavai: „Mi nem fogunk találkozni, de keressen tovább!" - so­káig csengtek füleimben. A következő napokban történtek meg az előkészületek egy Pokharából induló, 3-5 napig tartó gyalogkirándulásra. Célom a híres Annapurana volt, amelyet közismert hegymászók a világ legszebb hegyé­nek neveztek. Egy sherpa volt a kísérőm, aki a vidéket jól ismerte, és már három hétezer méteres hegyet mászott meg oxigénpalack nélkül. Körül-

Next

/
Thumbnails
Contents