gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

utolsó kaukázusi kőszáli kecskéje. Csigája - a csodával határosán - teljesen ép maradt, de csontjai pozdorjává zúzódtak, ahogy később kiderült, a legnagyobb alig volt 5 cm! A vérnek vélt vöröses csíkot, amely csak a nyak bal oldalán volt látható, valószínűleg valami bogyó festhette meg. A trófea maga nem volt kapitális, de az én örömöm annál inkább. Megtapogattam, méricskéltem, azzal az eredménnyel, hogy a bakkecske szagát kezeimről nem tudtam 3 napig szappan, homok, hamu és még fogkrém segítségével lemosni. A következő napok egyikén Friedlnek ismét egy jó adag jutott Diana kegyeiből, mert egy aranyérmes bezoár bakot lőtt, amíg a másik két barátnak üres kezekkel kellett hazatérnie. Ez a vadászélet. Aki ezt a sorstól rossznéven veszi, és elrontottnak tekinti vadászatát, az nézetem szerint nem is sorolható az igazi vadászok közé. Útban hazafelé megálltunk egy ismeretlen vidéken, ahol feltűnően sok vaddisznótúrást láttunk. A táj dombos volt - alacsony fákkal sűrűn borított vidék -, és már nem tartozott Mehmed aga „birodalmához". Beszállásoltuk magunkat egy falusi kocsmába és Buluc elment a falu elöljárójával vaddisznóvadászat iránt érdeklődni. Itt már rendesebben meg tudtunk mosakodni, a borzalmas állapotban lévő fehérneműnket kimosatni, és a közelmúlttal összehasonlítva, valódi lucullusi vacsorát bekebelezni. Éjjel Friedl és én rosszul lettünk. Hasmenés, hányás, szédülés, magas láz és hidegrázás. Húsmérgezést kaptunk. Házi gyógyszertárunk két nap alatt lábra állított, de mindketten olyan gyengék voltunk, hogy vánszorogni is alig tudtunk. Közben elterjedt a vaddisznóvadászat híre, és a falu megtelt óriási mennyiségű és különböző fajtájú kutyával, amelyeknek nyilván a hajtók szerepét szánták, hogy miként, azt egyikünk sem értette. Hajnalban vittek ki teherautón egy bizonyos helyre, ott egymástól 12 km (!) távolságra beállítottak az erdőbe, ahol az kissé gyérebb volt, miközben egy másik teherkocsi elosztotta a kutyákat az erdő körül. Megmondták, hány órakor eresztik el őket, és csaholásuk hangjáról fogjuk tudni, hogyan alakul a helyzet. A jó közérzettől még távol voltam, a közel egy órás várakozás után elnyomott rossz kilátású helyemen az álom. Arra riadtam fel, hogy a kutyák ugatása felém közeledik. Csak néha lehetett egy tarka kutyát az ágak között észrevenni, de a disznót nem. Végül is megláttam egy nagy, szürke testet tőlem 80 méterre a fák között futva. Odalőttem, de egy érthetetlen fehér villanást láttam a disznó alatt, amely mint egy bakkecske - négy